Macskapcsolat

macskaarvahaz@gmail.com
A macskapcsolat.blog a
Facebook-on

Friss topikok

  • nagyfeszültség: Tényleg gyönyörűek a cicák - és nagyon jó emberek, akik támogatják a gyógyíttatásukat. (2014.11.12. 23:34) Karácsonyra gazdit kértek a cicák
  • Fox Snow: @kolbászoszsömle: na... pofánbasszalak? Még ha 4 éves komment, akkor se hagyhatom ezt a fost szó n... (2014.09.24. 16:44) Te jószagú cicakaki
  • Aquamarine Dolls Ragdolls: Személy szerint nagyra értékelem azokat az embereket, szervezeteket, akik ilyen irányú erőfeszítés... (2013.09.04. 14:44) Licit egy macskaárvaházért
  • Nyafkamacska: Ebből az autóból lett valami? Elszámolt valaki az összejött pénzzel az adakozók felé? (2013.06.26. 07:53) Cicamentő, ha te is úgy akarod
  • belekotty: Tündéri makkák! Sajna a hét kutyám mellé nem tudok befogadni. (2012.08.29. 10:05) Börtönből szabadult cicák

Naptár

július 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

AIDS-es cica keresi új gazdiját

2015.09.21. 20:10 - MACSKANŐ

aidses_kandurka_jpg2.jpgMegérkeztem a ház elé, már sötét volt, épp nyitottam volna a kocsi ajtaját amikor látom a másik oldalon álló autó alatt a nagy fehér foltot. Éreztem, hogy egy cica bár nem láttam az arcát, a vonásait, igazából egy papír köteg is lehetett volna. Sok kóbor cica van sajnos - felénk is - akit tudunk évek óta etetünk, mentünk, ivaratalanítunk........Vele még nem találkoztam. Volt már ilyen, van akit nem is látok egynél többször. Majd másnap este is ott volt. Csak gubbasztott. Mikor arra jött egy autó, fényszórója megvilágította a hatalmas fehér kandúrkát. Tudtam, hogy kandúr, ekkora macs csak fiú lehet. Nem is reagált az éles fényre. Nem értettem. Ismerem a macskák reakcióit, ilyenkor félek, hogy megriadva a hirtelen mozgástól, fénytól kiugranak a száguldó jármű elé. Ő nem!

Adtunk neki száraz tápot, enyhén hátrább húzódott ahogy a kocsi alá nyúltunk de nagyon lomhán, mintha már az sem lenne olyan nagy baj ha elkapnánk a grabancát. Nagy cica volt ezért azt gondoltam kijárós vagy kiszökött annak reményében, hogy valahol repetát kap az otthoni vacsi után. Pár nap után azt gondoltam megkörnyékezem. Miután evett visszatértemkor másik alvóhelyet választott egy mikrobusz alatt. Benyúltam lassan hozzá, ő döntse el akar-e barátkozni. Másik kezemben élelmet tartottam. Kedveskedő hívásomra nem reagált....talán süket? Majd mégis, nagyon lassan odafordult, tett pár lépést a kezem felé és kedvesen megsimogatta arca két oldalával a kezemet és összebarátkoztunk.

Kicsit közelebb mászott a kajához és tudom, galád módon elkaptam a grabancát. Féltettem, szerettem volna látni, szerettem volna tudni, hogy honnan jött, van-e gazdija, fáj-e valamilye. Először fújt, de ez csak olyan ártatlan reakció volt amit hivatalból illik elejteni amikor elkapnak. Közben simogattam és megnyugodott, jött a hordozó, azt nem akarta, nagyon nem, nyávogott keservesen, sajnos ez mindig egy szükséges rossz, én lennék a legboldogabb ha pusztán ölemben közlekedhetnénk de még nem ismerjük egymást és félek, hogy így nincs biztonságban. A fél cica már bent a hordozóban és tele az alkalmatosság de a hatalmas kandúr másik fele kívül. Mi legyen? Még egy próba, nem megy. Akkor mégis a másik verzió, ölben. Ennek mind a ketten jobban örülünk.

Felemelem, kb. 6-7 kilo, alul fogom a popsiját, érzem elengedi magát, bizalmat szavazott nekem. Az utca villanyoszlopa alatt felnéz rám és tudom, nagy bajban van. Nem tudom honnan, hiszen több száz cicát mentettem már, volt aki félholt volt de valahogy az ő szemében ott volt: azért várok itt minden nap, hogy segíts!

Tőlem nem félt de bárki jött az utcán megfeszült az ölemben és készenlétbe állt. Nyugtattam, hogy vigyázok rá. A legjobb ötlet szombat éjszaka az volt, hogy jön hozzánk a fürdőszobába - két saját macskámtól elkülönítve, nem ez lesz az első alkalom, volt már így 8 cica is a vendégünk vészhelyzetben - de amint bezárul a lépcsőház ajtaja kiugrik a kezemből és sír, keservesen, mélyről jövően sír. Két lábra áll mint egy kiskutya. Zakatol az agyam. Remélem nem a gazdijától orozok el pont egy macskát. Közben lenézek és látom, tiszta kosz, fehér bundája fekete az olajtól amit jelenlegi otthona, a kocsik alja nyújt neki. A füle mögött vörösen felrepedve a bőr, szeme mélységesen szomorú és csak sír. Kérem, segítsen, hogy megértsem mi a legjobb neki, mondja is dehát én nem értek cicául.

Majd megkérem, hogy jöjjön fel velem, jót akarok és jó helyre viszem. Egyre csendesedik, majd engedi, hogy újra felemeljem és már csak aprókat, alig hallható pici nyávogást hallat. Megérkezünk a fürdőszobába, új hely, de érzi, hogy nincs baj. Gyorsan hívjuk az orvost, bár késő van, de ő az, akit hívhatunk ilyenkor is, sok cica jó élete "szárad a lelkén". Persze, menjünk, vigyük. Akkorra már ő is akarja. Annyira akarja, hogy simán befér a hordozóba, még a felébe is csak menjünk. Kiérünk, már nem sír, csak belenyugodott, talán itt valami jó is történik vele. Várunk, szeretnénk megtudni valamit róla bár elég beszédes bundija, fájdalmas tekintete, gubbasztó testtartása. Simogatom, hálás érte, a fejecskéje alá nyúlok, valami ragacsos. Nem tudtam eldönteni: a nyála vagy a vér, ami szörnyen szétrepedt füléből folyik. Talán mindkettő egyvelege. Néha még felsír, borzalmas. Hogy segítsek! Hirtelen mozdulattal el kezdi kaparni a fülét, ekkor látom a felsercenő vért és, hogy belül csak egy nagy sötétség, szinte nincs is hallójárata, szintiszta fekete, szétrágta a rüh, beteggé tette a gomba. Ki tudja mennyi ideje élt az utcán? Később kiderül, ivartalanított kandúr, kb. 8, de lehet 10 éves. Tehát valamikor, valahol volt egy gazdija. Keressük, mindenhol, neten és utcán. Nem találjuk. Ez a kisfiú valamikor jó életet élhetett, nem tud beszélni, de látszik, már nem reménykedik, elfogadta rossz sorsát, talán valaki segít neki....ha nem, nos azt is elfogadja.

Azért jött oda, hogy segítsek. Másnap teszt. Kiderül FIV vírussal fertőzött, köznyelven macska AIDS-es. Sok ilyen cicáról hallottam már, borzalmasan sajnáltam mindig, de soha sem gondoltam, hogy akit én mentek azok közül megtörténhet, hogy ilyen betegséggel küzd. Volt aki tényleg élő halott volt vagy iszonyatos sérüléssel került hozzánk, de mindig volt remény. A cicák mindig jól viselték a betegségüket, sérülésüket és gyorsan fel is gyógyultak. Ő is tud még rengeteg boldog évet élni mert azt látom a szemében, hogy nem a FIV a gyógyíthatatlan betegsége, hanem a lelki fájdalom amiért öreg korára, betegen, elhanyagoltan, utcán tengeti az életét. Így hát elhatároztam, hogy írok nektek, mert hiszem, hogy van köztetek Kedves Olvasó egy szerető cica bolond, aki megérti, hogy mit érezhet most Ő és bízom abban, hogy lesz aki felvállalja, hogy egyedüli cicaként (csak másik FIV-es cicával lehet egy közösségben, egészségessel nem) társa, szerető gazdija lesz ennek a gyönyörű kandúrnak és örömöt csempész a jelenleg búskomor arcocskájára.

Most még várnak rá vizsgálatok, ma altatásban volt fogkő leszedése, próbáljuk roborálni és biztos vagyok benne, hogy utána sokkal jobb hangulatban lesz. Várom a jelentkezésedet kedves álom gazdi aki alig várja, hogy találkozhasson ezzel a sokat szenvedett kandúrkával.

A bejegyzés trackback címe:

http://macskapcsolat.blog.hu/api/trackback/id/tr647807050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.