Macskapcsolat

macskaarvahaz@gmail.com
A macskapcsolat.blog a
Facebook-on

Friss topikok

  • nagyfeszültség: Tényleg gyönyörűek a cicák - és nagyon jó emberek, akik támogatják a gyógyíttatásukat. (2014.11.12. 23:34) Karácsonyra gazdit kértek a cicák
  • Fox Snow: @kolbászoszsömle: na... pofánbasszalak? Még ha 4 éves komment, akkor se hagyhatom ezt a fost szó n... (2014.09.24. 16:44) Te jószagú cicakaki
  • Aquamarine Dolls Ragdolls: Személy szerint nagyra értékelem azokat az embereket, szervezeteket, akik ilyen irányú erőfeszítés... (2013.09.04. 14:44) Licit egy macskaárvaházért
  • Nyafkamacska: Ebből az autóból lett valami? Elszámolt valaki az összejött pénzzel az adakozók felé? (2013.06.26. 07:53) Cicamentő, ha te is úgy akarod
  • belekotty: Tündéri makkák! Sajna a hét kutyám mellé nem tudok befogadni. (2012.08.29. 10:05) Börtönből szabadult cicák

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Hideg, éhség, kilakoltatás

2010.01.29. 14:00 - MACSKANŐ

Nagyon gyakran - főleg éjszaka - járunk kóbor cicákat etetni, és azt tapasztalom (nagy örömmel), hogy nem egyedül mi tesszük ezt. Tegnap este arra a helyre mentünk, ahova kb. két hónapja járunk, heti két alkalommal, és nem általunk elhelyzett műanyag tálakat, száraz tápot találtam ott. Mielőttünk ezen a helyen nem volt semmi jele, hogy mások is raktak volna ki élelmet macskáknak.

Két hónapja, mikor megláttak a kóbor mancsok, fejvesztve rohantak el, és csak az éhínség miatt, akkor is óvatosan, lopakodva voltak hajlandóak odaosonni. Két cicusnak sérült volt a mellső lába, egy pár hetes feketének és egy kb. egyéves cirmosnak. Nagyon szerettem volna segíteni, de semmi esélye sem volt annak, hogy közelebb engednek magukhoz. Így csak etettük őket.

Szerencsére nagyon szívós állatok, ezért mára már mindkettő gyógyultnak tűnik. És nem csak ez a változás! Amikor meglátnak messziről közeledni, már rohannak felénk. Na persze a siminek még mindig nincs itt az ideje, de azért jelzik, hogy ismerősök vagyunk. Nemcsak a borzalmas hidegtől folyik a könnyünk...nagyon jó érzés, hogy napról napra kezdenek kötődni hozzánk, valamelyest elnyertük bizalmukat.

Ezért is nagyon fontos hogy ha valaki segíteni szeretne rajtuk, akkor folyamatosan, legalább hetente két alkalommal tegye ezt, mert egy idő után számítanak rá a kóbor állatok.

Ráadásul már nem csak hárman, hanem heten rohannak oda, gyarapodott a cicaetetőhely látogatottsága. Egy reményem van, hogy ezt az idei nagyon kemény telet az élelmezési segéllyel sikerül átvészelniük.

Egy olvasóm írt nekem, segítséget kért. Levelében leírta, hogy az utcájukban kiköltöztettek egy családot, és a hozzájuk tartozó cica is hajléktalan lett. A vörös cicus ragaszkodik megszokott helyéhez és minden reggel a régi otthona ablakában ül. A környékbeliek etetik a feltehetően idős macsekot, de befogadni nem tudják. Rossz nézni, hogy öreg korára az utcán tengeti életét. Ha valakit érdekel egy idős, hálás macskosz, akkor írjon a macskapcsolat e-mail címére, vagy írjon kommentet, és segítünk összehozni őket. Róla van szó:

A bejegyzés trackback címe:

https://macskapcsolat.blog.hu/api/trackback/id/tr601712487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Goompah 2010.01.30. 21:24:15

Szegény cicus! Szívszaggató, ahogy olyan elveszetten néz a kamerába. Nekünk már van két cicánk az 5. emeleti lakásban és a bezártságot amúgy sem tudnű szerintem elviselni, de szurkolok, hogy találjon szerető gazdára. Nem csak idős embereknél elszomorító, hogy öregkorukra támasz nélkül maradnak.

Hogy kicsit vidámabbat is írjak: Említed, hogy szoknak lassacskán hozzátok az etetett cicák. Erről eszembe jut egyik cicánk, Zeuszka, aki neve ellenére lány, de erre csak akkor jöttünk rá, amikor már akkora volt a hasa, amit nem lehetett hízással magyarázni. :D Talán féléves lehetett, amikor megismertük, akkor még kertes házban laktunk. Nagyon éhes volt szegényke, de bizalmatlan is. Ahogy kitettük elé az ennivalót, először nagyokat fújt ránk, aztán lázasan elkezdte tömni a bendőjét. Azóta is gyakran utánozzuk a most már háromgyermekes családanyát: Pfffffff pfffffff,pfffffff, hammmm, hammmm, hammmm.

Goompah 2010.01.30. 21:29:08

Nahát, milyen szépen lenyelte a kommentemet. :(

MACSKANŐ 2010.01.31. 12:09:33

@Goompah: Nem nyelte le - szerencsére:)
Az előző kommentedhez: a posztban leírt cicák közt is van olyan ki nem felváltva, hanem evés közben, folyamatosan morog. Annyira édes.

cicabarát 2010.01.31. 18:21:31

Tavaly befogadott Bandi cicám anyukája november végén eltűnt, addig minden reggel-este megjelent a napi adagjáért. Hónapokig vártuk, semmi. Múlt szombaton megjelent és mintha mi sem történt volna megint itt van. Vajon hol lehetett 2 hónapig? Biztosan jó helyet talált, mert nem volt sovány, de vajon miért jött vissza? 7-8 éve él itt a közelünkben, de csak mostanában engedi magát simogatni, sőt követeli a simit. Az előbb havat lapátolt a férjem, vigyáznia kellett, nehogy rádobja a havat, mert ott ugrált vígan /tele pocakkal/. Utcai cicus, de még sincs az az érzése az embernek, hogy boldogtalan lenne.

Goompah 2010.01.31. 18:56:09

Szerintem egy dolog, ha a cica mindig is az utcán lakott és az udvarban kapott enni, és nagyon más, ha élete legnagyobb részében szabad bejárása volt a lakásba és ilyen előzmény után kerül az utcára.

A macska magányos vadász és nem falkában él, ezért jól érzi magát az utcán is. De azért a jót könnyen megszokja, és az a párna vagy fotel a szobában, esetleg a gazdi ágya csak sokkal kényelmesebb. És bizony nagyon rossz lehet elveszíteni.

Goompah 2010.01.31. 20:51:34

@MACSKANŐ: A miénk, mármint a kicsi, akinek a képeit is láttad, szerintem egy kutya és egy macska kereszteződéséből született. A 2,5 kilós kis zsebtigris (3 éves múlt, már nem lesz nagyobb) legtöbbször hangosan morog, mielőtt elkezd rohanni a lakásban, talán ez a harci kiáltása. De lehet, hogy csak a motornak ad pár gázfröccsöt.

Kérlek, írd meg, sikerült-e gazdit találni az írásodban említett cicusnak.

a Lojalista 2010.02.01. 12:38:20

Nekünk két cicánk van. A nagyobbik 2006 októberében került hozzánk pár hetesen, a piacon szedtem össze. Kertvárosi környezetben élünk, így féléves kora óta kijáró macsek. Fiú volt, de mivel sokat verekedett, az állatorvos tanácsára sajnos meg kellett műtetnünk. Sajnos - nem tudom miért - nem egy simogatható jószág, bár tőlünk mindig csak szeretet kapott. Az élelelmért és a kényelemért bejön, de se ölbevenni, se cirógatni nem lehet. Persze a magamódján ragaszkodik Hozzánk, bár csakis sötétben és suttyomban kedveskedik, azaz megvárja amíg elalszom és akkor bújik mellém, de ha észreveszi, hogy észrevettem faképnél hagy. Ha éppen jó a kedve, este mellémkuporodik Tv-t nézni. A másik kismacsek augusztusban lett a társunk, alig párhetesen találtuk az erdőben. Ő pont az ellentéte, állandóan bújik és dorombol. Ő kislány és holnap visszük állatorvoshoz. Tudom rutinműtét, de annyira szeretjük, hogy csupa aggodalom vagyok. Még a lakásból se engedtük ki eddig. Bár tudom nem lehet mindig bezárva tartani. Ez is a dillemám, vajon a nagy nem azért vadult el Tőlünk, mert nagy a szabadsága?

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2010.02.02. 12:20:36

Joli cicát novemberben fogadtuk be, barátom ment haza és mellészegődött az utcán, és mint egy kutya, 10 centire a lábától követte hazáig. Itt felhívott emberem, hogy akkor most mi legyen? Joli cica azóta nálunk van és központi szerepet játszik :)
Elég beteg volt, fekélyes volt a nyelve, nem tudott enni, de rendbehoztuk. Az alsó ajka azonban maradandóan sérült, mintha le lenne neki húzva, ő már így marad :) mintha mindig kint lenne a kis nyelve :))