Talán emlékeznek még a négy évvel ezelőtt minden jó érzésű ember gyomrát felkavaró filmre, címe Álszent volt. Toepler Zoltán rendezte, és a botrány, amit kiváltott, annak volt köszönhető, hogy az egyik jelenetben egy valódi kiscicát belefojtanak a vízbe.

A filmet később bemutatták több kereskedelmi tévécsatornán, ahol szintén közfelháborodást keltett. Nyomozás indult, majd lezérták az ügyet bizonyíthatatlanság miatt. (Az előző posztomban utaltam a készülő állatvédelmi kormányrendeletre, amely - hozzáértők szerint - szintén nem tér ki a fenti esetek törvényi szabályozására.) Most a Fehérkereszt Állatvédő Liga pótmagánvádat indítványozott, ezzel minden menhely és állatbarát érzelmeit és érdekeit képviselve.

Azóta eltelt négy év, és Toepler Zoltán rendező úrnak még ez alatt az idő alatt sem jutott eszébe, hogy bocsánatot kérjen, és elismerje, hogy tévedett, helytelen volt a választása. Ő hidegvérrel megalkotta ezt a filmet, és nem érintette meg a kismacska haláltusa. Ez van. Sőt, a kis állat életének elvételéért, az ő utolsó perceinek megörökítéséért még díjazásban is részesült.

Legalább embertársait követte volna meg, azokat, akiknek erkölcsi, etikai érzékük, nemtől és intellektustól függetlenül megsérült. Felháborító és fájdalmas ez az eset minden érző ember számára, és egyben elgondolkoztató. Szakértők szerint ugyanis az életellenes cselekedeteken belül az állatkínzás, egy ártatlan állat megölése utalás a további erőszakra, azaz: akár előszobája lehet az emberi élet kioltásának.

Remélhetőleg a jog egyszer majd elmarasztalja az efféle cselekedeteket és annak elkövetőjét, és példát fog statuálni. Ugyanis, ha nem tudjuk az ilyen kis védtelen állatok életét megóvni, annak kioltására kellő büntetést kiszabni, akkor mi a garancia arra, hogy egy gyermek vagy akár egy felnőtt életének elvételét is képesek leszünk szankcionálni.