Rómában a macska fogalommá vált. Ha azt mondod: "i gatti di Roma", nemcsak egyszerűen római cicákról beszélünk, hanem örökségről, életérzésről, hagyományokról.
Az olasz fővárost a cicák uralják: a törvény szerint, ha a küszöbödre született egy cicus, nem vagy köteles gondoskodni róla, de joga van élni. Meg is érdemlik ezek a bájos kis állatok. A legutóbbi népszámlálás alkalmával háromszázezer kóbor, elhagyott állatkát regisztráltak. Róma belvárosában bármerre sétálunk, találkozunk velük: fatuskón ülve, antik oszlopok lábánál heverészve, szobrok karján lógva, vagy ablakpárkányon szundikálva.
Egyedül a Colosseum területén mintegy 200 macska él, de az igazi római macskaszentély a Torre Argentina. Itt találhatóak a város legrégebbi templomai, és egyben ez az a történelmi helyszín, ahol Julius Caesart vetélytársa, Brutus megszúrta, Kr. e. 44-ben. 250-300 cicus talál itt menedéket a belvárosi káosz és forgalom elől. Egy önkéntesekből álló nemzetközi csoport látja el őket élelemmel, gyógyszerekkel (ha szükséges), és ivartalanításukról is gondoskodik - mindezt kedvtelésből. Persze az anyagi forrásokat elő kell teremteni, aminek egy része a fogadókba, panziókba, szállodákba érkező turisták magánadományaiból tevődik össze. Ők sokszor - úgy tűnik - jobban kíváncsiak a macskákra, mint a híres romokra.
De általában az öreg nénik, az úgynevezett "gattare"-k etetik a legtöbbet a vadmacskákat, saját pénzükből. Ők láthatóak reggelente és esténként, amint kosárral a kezükben érkeznek, és táplálják Róma macskáit.
Az éttermek sem felejtkeznek el róluk. Szokásos római életkép: romantikus éjszakai terasz, az asztalon vászonterítő és egy szál gyertya meggyújtva, az elengedhetetlen üveg Chianti, és az asztal alatt vagy a sikátorban ott csemegézik egy cica, a vendégekkel közösen, meghitt hangulatban. Ez mediterrán országokban teljesen általános, mindennapi jelenség.
Azért azt nem szeretnék az olaszok sem, hogy elviselhetetlen méreteket öltsön a fővárosban a kóbor macskák száma, ezért nagyon fontos prioritásnak tartják az ivartalanítást. Az állami állategészségügyi szolgálat például ingyenesen sterilizálja a cicusokat. De szigorúan tiltja a gazdátlan állatok ölését az 1991-es római önkormányzati rendelet, amely védi a kóbor macskák és kutyák életét. E rendelet szerint ők a nemzeti örökséghez tartoznak.
Az Egyesült Államokban létrejött egy Római Macskabarátok nevű non-profit szervezet, melynek célja bemutatni, hogy hogyan is tartoznak a macskák az olasz kultúrához. 15 napos oktatási túrákat szerveznek 2004 októbere óta, amelyen bemutatják Olaszország legértékesebb történelmi helyeit, és ellátogatnak a macskák által lakott antik Rómába is.
Nekem az egészből az a legszimpatikusabb, hogy nem kezelik külön a kóbor macskákat mint megoldandó feladatot, hanem teljes természeteséggel élik mindennapjaikat, egyetértésben, mint ahogy nem kérdőjelezik meg azt sem, hogy miért nő a fű, és miért esik az eső, ha a természet úgy rendeli. Irigylésre méltó szemlélet.