Az állatvédők sokszor kapják azt a képükbe, hogy ugyan már, így is nagy a kutya-macska szaporulat stb. Itt a blogon is volt már - szerencsére nem sok - olyan vélemény, ami ezt a hozzáállást tükrözte. Persze azért a természetfilmeket mindenki szereti, megnézi, és meg is hatódik azon, ha egy ország büszke a náluk honos állatokra. Esetleg nemzeti jelképnek tekinti, de mindenképp védi a meglévő állományt.
A gyerekektől a felnőtteken keresztül egészen az idősekig sokak legkedvesebb állatfaja a nagymacskák csoportja. Milyen gyönyörűek és félelmetesek, ahogy vadásznak a szavannákon, vagy ahogy a szibériai tigris - még néhány élő példánya - a hófedte tájakon uralja területét.
De egy dologgal nagyon kevesen vannak tisztában: nekünk, magyaroknak is van egy őshonos nagymacskánk, a hiúz. Európa legnagyobb macskaféléje alapvetően a Kárpátokban, közel 3000 példányban él. A Kárpátok lábát képező hazai, Északi-középhegységben is található néhány egyed az eurázsiai hiúzból, nem egészen két tucat.
Az ok, amiért itthon nem nagyobb a létszámuk az, hogy igen nagy összefüggő erdőterületet igényelnek. Mivel nagyon félnek az embertől, ezért csak olyan helyet választanak otthonul, ahol zavartalanul vadászhatnak, közlekedhetnek és megtalálják a számukra megfelelő táplálékot: pockot, egeret, nyulat, de akár a rókát, őzet, nagyobb madarakat is elkapják.
A WWF magyarországi szervezete is felteszi a kérdést: tudtad-e, hogy élnek Magyarországon hiúzok? Ők azon dolgoznak, hogy minél nagyobb területen vissza tudják állítani az állatok természetes élőhelyeit, gazdálkodástól mentes vadonokat hozzanak létre. Így fennmaradhatnak a megritkult erdei növény- és állatfajok, állományuk esetleg idővel gyarapodhat is.
Ez a folyamat az utóbbi időben igen sikeres, a WWF és más állatvédők közreműködésével is. Erre utal, hogy az elmúlt évtizedekben szinte eltűnt eurázsiai hiúz újra feltűnt erdőinkben - ezt a folyamatot mindenkinek támogatnia kell, aki egy kis felelősséget is érez az állatok iránt.