Egy Svédországban dolgozó hölgytől kaptam egy e-mailt, amiben nagy szeretettel és önzetlen odaadással mesél: önkéntes lett egy stockholmi macskaotthonban. Nagyon tanulságos egy mondata, amiből le lehet vonni a következtetést: így is lehet...

"Nemrég felcsaptam önkéntesnek a stockholmi macskaotthonban. Az első látogatásom után gondoltam, írok erről az érdekes helyről és az itteni elképesztő higiéniai rutinokról a Macskapcsolatnak. Fogadjátok szeretettel az írást!

Ebben a nonprofit létesítményben folyamatosan kb. hetven macskát látnak vendégül. A cicák elhunyt gazdáiktól, allergiássá vált családoktól és hasonló helyekről származnak, de sok állatot hoznak be rendőrök, és elvadult cicák is otthonra lelnek itt. Az otthont kizárólag cégek és magánszemélyek támogatásából tartják fent, állami támogatást nem kap. Maroknyi alkalmazott van, az összes operatív munkát önkéntesek végzik. Az almot és táplálékot szinte 100%-ban a nagy eledelgyártó cégektől kapják ajándékba. Az otthon nemrég egy 300.000 eurós hagyatékban részesült, ebből a pénzből szeretnének egy korszerűbb épületbe költözni. A macskák minden esetben állatorvosi ellátásban, bolhátlanításban, sterilizálásban és chipes vagy tetoválásos jelölésben részesülnek - a betegen bekerült cicákat karanténben tartják.

A félénk macskákat szocializálódós, terápiás csoportokban tanítják ismét együtt élni az emberrel, az egészséges, szociális cicákat pedig meghirdetik elvitelre. Egy macskáért száz eurót kell fizetni: ez a viszonylag magas összeg fedezi az ellátás egy részét, és azt a célt is szolgálja, hogy tényleg csak komoly érdeklődők vigyenek el macskát, olyanok, akik meg is tartják az állatot. A borsos ár ellenére a legtöbb macska előbb-utóbb új otthonra talál.

Az önkéntes munkára e-mailben jelentkeztem, és hamarosan behívtak interjúra és egy bevezető műszakra. A beszélgetés és eligazítás után bevezettek a cicákhoz, akik 3-4 részlegre osztva lakják az otthont. A karantén részlegre csak egy dolgozó mehet be, ő a többi macskát nem láthatja aznap. A kiscicák külön vannak, a félénkek ismét külön, a felnőtt, egészséges cicák pedig egy nagyobb, nyílt házrészben. Itt kezdődött a próbaműszak.

A 'ketrecek' (jobb híján használom ezt a szót) másfél-két négyzetméter nagyságú részlegek, melyek egészen a plafonig nyitottak, tehát egész kis szobácskát alkotnak. Középen egy nagy, nyitott tér van, amolyan közös nappali, napközben ide kiengednek néhány macskát, hogy szabadon mozoghassanak. Minden ketrecben egy-két macska lakik. A fal és ajtó alja plexi, felső része rács, tehát egész világos és nyitott mindegyik ketrec.

Minden ketrecben van egy függönnyel elkerített fekvőkosár, ahol a cica elbújhat, mászóbútor, fedett alom (két cica esetén kettő), rengeteg rongy és játék, valamint a takarításhoz szükséges alomlapát és kis seprű, kislapát. Mindegyik ketrecben van továbbá egy kényelmes szék, amelyben leülve foglalkozhatunk a macskákkal. A ketrec rácsán tájékoztató függ a bentlakó macskáról: honnan származik, milyen a személyisége, esetleg speciális kosztot igényel, vagy valamelyik rongya fontos neki, és mosás után azonnal tegyük vissza hozzá! Egy jelentési ívet is ki kell tölteni a reggeli és esti műszakosnak egyaránt: evett? ivott? vizelt? kaki állaga? egyéb megjegyzés? takarítás szignó.

Minden egyes ketrec között kötelező az alkoholos kézfertőtlenítő használata.
A munka a takarítással kezdődik. Az almot kitisztítjuk, az esetleg szétrugdalt szemcséket összesepregetjük, szemetesbe öntjük. A ketrecet felsöpörjük, szőrt és egyebet kirázzuk a rongyokból, a piszkos rongyokat a szennyesbe tesszük (a három mosógép szinte szünet nélkül üzemel). Friss víz kerül a tálkába, az esetleg kilötykölt vizet feltöröljük egyszer használatos rongyokkal. (Hetente háromszor vízzel és fertőtlenítővel is felmossák a padlókat, és az almot is gyakran mossák, de ezekben a teendőkben most nem volt részem.) A jelentőívet kitöltjük, aláírjuk, majd leülhetünk a székre, kedveskedni és játszani a cicával. A macskák meghatóan hálásak, és örülnek minden látogatónak. Tartottam tőle, hogy idegenként tartózkodni fognak tőlem, de kitörő örömmel fogadtak, még a legfélénkebbje is odajött egy kis simogatásért.

Néhány ketrecen sárga köpeny, gumikesztyű és mamusz lóg: a náthás cicákhoz csak ebben a védőöltözetben szabad bemenni, és csak azután, hogy a többi cicát elláttuk. A látogatás végeztével a köpenyt vissza kell akasztani a ketrecre.

A takarítás végén kidobjuk a szemetesvödörből a zacskót, a vödröt meleg vízben, fertőtlenítő mosogatószerrel elmossuk és alkoholos fertőtlenítővel fújjuk be. Ezután jön az etetés. A cicák reggel fél deci konzervet és fél deci szárazat, este pedig fél deci szárazat kapnak. Nagyon kevésnek tartottam ezt a mennyiséget, de megmagyarázták, hogy ennél többet nem égetnek el, és valóban mindegyik macska jó bőrben van. Akit lefogyva, gyengén hoznak be, annak a jelentőívére rávezetik, hogy extra eledelt kapjon. Az éléskamrában van speciális eledel is, kismacskáknak, vagy nagyon lefogyott cicáknak. Az külön öröm, hogy mit rendeznek az etetőidő közeledtével. Némelyik olyan műsort csap le, hogy hihetetlen: a rácson mászkálnak, hangosan nyávognak, mintha évek óta nem láttak volna ételt.

Etetés után a négy óra hosszú műszak végéig játék és foglalkozás a cicákkal: ez ugyanolyan fontos, mint a takarítás. Az ember hamar kiismeri, hogy melyik a mókamester, melyik a félénkebb, melyik szereti, ha ölbeveszik és melyik imádja kergetni a narancssárga tollas játékát.

Összegezve, azt hiszem, sokkal többet kaptam a cicáktól, mint amennyit adni tudtam nekik, és alig várom, hogy a szabadságom leteltével ismét velük tölthessem a kedd estéket.

Rékuc"