Karácsony van. Valahogy azonban már nem azt ünnepeljük, mint amiről szólnia kellene ennek a pár napnak.

Eszelős rohangálás a supermarketekben, üzletekben, plázákban. Mivel lepjük meg szeretteinket, rokonainkat, ismerőseinket, barátainkat, munkatársainkat. Mert karácsony van és ez így kötelező.

Biztos hogy mindenki tudja és emlékszik még hogy milyen apropóból van karácsony? Mert a mi ilyetén vásárlási kényszerünk azok felé irányul akiket esetleg egész évben nem látunk, nem is annyira kedvelünk? Sokszor borsot törnek az orrunk alá, esetleg el kell viselni minden nap a társaságukat egy munkahelyen. Mégis, veszünk nekik valami blőd ajándékot és kényszeredett mosollyal az arcunkon átadjuk. Ő nyilván szintén így tesz. Elvárt kölcsönös rítusok, olyanoknak akik nem is olyan fontosak és mi sem nekik. Jót semmiképp sem adunk egymásnak, talán rosszat igen. De mert karácsony van adni akarunk. Akkor van egy sokkal jobb ötletem. Adjunk a kóbor cicáknak. Ők biztos hogy nagy örömmel veszik az adományokat és biztos az is hogy rengeteg önzetlen szeretet lesz egy dorombolásukban, hálás tekintetükben.

Milyen jó lenne ha mindenki csak egy kicsit adna abból a környékén élő kóbor cicáknak amit a karácsonyi dőzsölés címén feleslegesen megvesz, megfőz esetleg kidob. Adni nagyon jó és ők azok akik igazán rákényszerülnek. Próbáld ki, fantasztikus érzés. Boldog Karácsonyt minden kóbor cicának és azoknak a szerencséseknek akiknek van otthonuk, gazdijuk.