Valahogy mindig szeretjük valamilyen aktuális időponthoz kötni fogadalmainkat - változtatni szeretnénk valamilyen rossz szokásunkon, beidegződést akarunk elhagyni, esetleg káros szenvedélyünktől megszabadulni. A Szilveszter a legkedveltebb alkalom ilyesmire. 

Nekem a legkedvesebb fogadalmam az, hogy a 2010-es évben megpróbálok még többet tenni az állatokért, a kóbor cicákért, és újra remélem, hogy a rengeteg erre irányuló tervemből minél több megvalósul majd. Szeretném elérni, hogy a nagyobb városokban, de legalább Budapesten mindenképp működjön egy macskamentő. A környező országokban már van ilyen, és amatőr szinten bár, de annál nagyobb lelkesedéssel én is végzem ezt a tevékenységet.

A macskamentő feladata, hogy egy erre a célra kialakított autóval összeszedi azokat a kóbor állatokat, amelyek láthatóan rászorulnak a segítségre: betegek, sánták, nagyon alultápláltak stb. Őket eljuttatják először - ha szükséges - egy állatorvoshoz, utána vagy menhelyre, vagy egy gazdihoz. 

A hét végén én is találkoztam két sérült cicussal. Egyikük fiatal, kb. egyéves és párhetes lehetett, társa pedig egy nagyon-nagyon soványka kis állat volt. Napokig kijártam etetni őket, és próbáltam volna többet is segíteni, de - természetesen - nagyon félnek, nem lehet őket megközelíteni, ezért maradt az etetés. Mind a kettőnek a mellső lába sérült volt, bicegtek. Szívfacsaró látvány: nem elég, hogy hideg van és éhesek, még a lábuk is sebesült. Orvoslásukra megfelelő eszközök és jármű volna szükséges.

Tehát az én vágyam ez: létesüljenek macskamentők! És ha minél több állatbarát akarja, akkor sikerülni fog.

Sokkal boldogabb és békésebb új évet minden gazdinak, az ő kedvenceiknek. Ugyanezt, és rengeteg élelmet, meleget, odafigyelést kívánok minden kóbor cicának, mert ők nagyon vágynak erre.