Velencében ki van írva egy plakátra: "Macskámat keresem, elveszett". De hol vannak Velence macskái, a gyönyörű négylábúak! Néha lehet látni egyet-egyet, amelyik éppen eszik, vagy félig becsukott szemmel alszik - de mégis éberen figyel.
A macskáknak megvan a saját történelmük Velencében, még híresség is volt köztük: Nini, ő Francesco Morosini dózse kedvence volt, vagy Frari cica a múlt századból, aki az 1902-ben összeomlott torony egyetlen áldozata volt.
Évszázadokon át a velenceiek hálásak maradtak a macskák nélkülözhetetlen szolgáltatásaiért - ugyanis időtlen idők óta a hosszú keleti hajóutakon összegyűlt patkányok elleni védekezésre használták a városlakók a macskákat. Mivel ezt a feladatot ők nagy készséggel végezték, ezért úgy döntött az állam, hogy cserébe három-négy fős csoportokat alkotnak a felelős tisztek, és ők látják el az állatok etetését, gondozását. Nagy gonddal tették ezt, hogy szerencsés legyen a cicák vadászata. Egyszer azonban sajnos túl nagy volt a feketeegér-invázió, azaz a keleti árukal érkező rengeteg patkány és az azt követő láz. Ezek ellen már nem voltak elég vadak a velencei macskák, így megpróbáltak Palesztinából és Szíriából behozni nagyon harcias vérmérsékletű egyedeket, és keresztezni a hazaival - ők lettek volna a "nyertes velenceiek". De már késő volt. A pestis megtizedelte Velence lakosságát.
A Köztársaság történelmének végére már nem volt értékes a kóbor macskák munkája, így nem is élvezhették tovább az állami védelmet, nagyon rossz soruk lett. De 1964-ben egy angol hölgy, Helena Sanders (1911-1997) úgy döntött, hogy nemzetközi kampányt indít a velencei macskák támogatására. Ezt követően 1985-ben alakult meg egy a Dingo Egyesület, ami a kóbor állatok védelmére esküdött. Ők megszervezik, hogy a segítő szándékúak adakozhassanak, kóbor macskánként átlag 16 euró jön össze évente. Ebből finanszírozzák a cicák ennivalóját, és az esetleges állatorvosi ellátást.
Az elmúlt évtizedben a népszámlálás alkalmával számbavették a macskákat is, a Lido Cavallinón összesen 4880 darab él belőlük. A Lido az a terület, ami a legsűrűbben lakott macskák által, 137 állatka esik egy négyzetkilométerre. Természetesen azóta változtak a népszámlálás adatai, de ha minél többen jelentkeznek, hogy segíteni szeretnének a kóbor macskákon, akkor ezeket a számokat felül lehet írni.
