Dr. David Dosa gerontológus öt éven keresztül figyelte Oszkárt, a fehér-teknőc mintás macskát egy New England-i idősek otthonában.

Eleinte a véletlennek tulajdonították, de mára már ötven esetben bebizonyosodott, hogy az egyszerű házi cica pár órával a halál beállta előtt jelez annál az idős embernél, aki hamarosan el fog hunyni. Ilyenkor odafekszik az ágya mellé, és, mondhatni, ott virraszt. 

Oszkár sokszor megcáfolta az orvosok előrejelzéseit is, például egyszer odavitték ahhoz az idős emberhez, akinél a doktor diagnosztizálta a hamarosan bekövetkező halált. A foltos cica leugrott erről az ágyról, átment egy másik szobába, és - valóban - az általa kijelölt ember halt meg rövidesen. Az orvos jelöltje még másnapig élt. Oszi napjait szobáról szobára való járkálással tölti. Ha valamelyik ajtón nem tud bemenni, és érzi a halál közeledtét, a zárt szobában lakónál kapargatja az ajtót. 

Dr. Dosa ma már annyira bízik Oszkár pontosságában, hogy ha a macska felugrik az ágyra, és órákig ott nyújtózkodik, akkor figyelmezteti az idős ember családtagjait, hogy el tudjanak köszönni szerettüktől. Az otthon környezetében még öt macsek él, de egyikük sem rendelkezik ilyen képességgel.

Az orvos nem tud tudományos magyarázattal szolgálni Oszkár viselkedésére. Azt gondolja, hogy - mint a kutyák, amelyek állítólag megérzik a rák "illatát" -, a macska felismeri a haldokló leadott sejtjeinek szagát.

Mindenesetre az elhunytak rokonai hálával tartoznak Oszkárnak, hogy előre jelezte a fájdalmas eseményt, így ők még ott lehettek az utolsó órákban, és el tudtak köszönni.