Élt a nyugat-angliai Plymouthban egy Casper nevű cica. Az eredetileg kóbor állatot 2002-ben fogadta be gazdája, Susan Finden, egy 55 éves hölgy. A cicát azért nevezte el a híres, barátságos szellemről, mert hasonlóan Casperhez, ő is nagyon szeretett kóborolni, mindig szabad szellem maradt.
Casper cica kedvenc hobbija az utazás volt, régi utasként minden buszvezető ismerte, és odafigyelt rá ugyanazon buszjáraton: minden nap a 10 óra 55 percesre szállt föl a lakóhelyéhez legközelebbi buszmegállóban. Miután elhelyezkedett a hátsó ülésen, végigbarangolta a régi hajógyár, a kikötő, a városközpont, bizonyos külvárosi részek és a piroslámpás negyed útvonalát.
A sofőrök odafigyeltek hogy a "szellemes" cicus mindig a megfelelő helyen szálljon le. A buszokon pihenve több tízezer kilométert utazhatott. Az utolsó időkben, ahogy már öregedett, egyre gyakrabban a vezetőnek kellett figyelmeztetnie a kedves utast, hogy otthonánál leszálljon.
A 12 éves kandúrka tragikus körülmények között szenderült jobblétre: cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. A busztársaság a hírt Susantól tudta meg, aki a bundás szokásos felszállóhelyén lévő buszmegállóba függesztette ki a sajnálatos eseményt. A buszos cég megrendült a ténytől, hogy Casper nem száll többet fel a szokásos buszra, ezért az egyik jármű utasterébe kifüggesztették kedvenc fiúcicájuk képét, emlékezve rá.
Bár nem túl szép véget ért a világutazó cica élete, de ezt a 12 évet biztos, hogy szabadon, szeretetben élte, utazta végig és - érdekes - nem zavart senkit.