Armand Jean du Pleessis de Richelieu, közismert nevén Richelieu bíboros (1585-1642), francia államférfi nagy macskabarát hírében állt.
Poitou-i kisnemesi családból származott, apja katona és udvaronc volt a királyi udvarban, anyja egy híres jogász lánya. Az apai pályát követve Armand is katona szeretett volna lenni, de idővel másként döntött. Egyházi pályafutása magasra ívelt, és XIII. Lajos bizalmasává vált. Ezzel nemcsak hivatali hatalomra, hanem igen nagy vagyonra is szert tett.
Mivel hivatása nem engedte meg a házasságot a mély érzésű bíborosnak, ezért rengeteg cicust gyűjtött maga köré.
A bíboros nagyon szerette a macskákat, sőt: csodálta őket. A kedvenceivel való foglalkozás "a legnagyszerűbb lefoglaltság" - vallotta.
Több mint egy tucat macskát tartott maga körül, név szerint: Lucifer, Gazette, Racan, Perruque, Serpolet, Pyramus, Thisbe, Felim, Mounard Fouqueux, Ludovic (a kegyetlen) és kedvence, Sourmise. Richeliu halála előtt gondoskodott róluk is. Végrendeletében élethosszig tartó életjáradékot hagyott minden egyes tappancsra.
Ez azonban nem kerülhetett be a sikertörténetek közé. Sajnos halála után közvetlenül a Svájci Gárda elégette az összes örökös cicát. Ezzel álltak bosszút a bíboroson, mondván, hogy ők is pont olyan kíméletlenül küzdenek a boszorkányság ellen, mint Richelieu tette egész életében.
Igen hosszú ideig az emberi butaság áldozata lett rengeteg cicus, a boszorkányság egyik megtestesítőjének tartották őket. Szerencsére ez a hiedelem idővel megszűnt, bár a mai felvilágosult időkben is vannak követői a macskagyilkosoknak - rájuk nem hatott a civilizáció fejlődése.