Amikor végigmegyek az utcán, - legyen az bárhol - legalább egy ablakból egy macskaszempár figyel. Misztikusak, kedvesek, kíváncsiak, mégis rejtőzködőek ezek a macskaszemek. Ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon csak nézelődnek és teljesen elégedettek helyzetükkel, vagy sóvárognak a szabad élet után.
Ez egy olyan talány, amit soha nem fogunk megfejteni. Cicánk határtalanul alkalmazkodó, bármilyen környezetben, panellakásban, kertes házban megtalálja a lehető legkényelmesebb kuckót magának. Mi, gazdik pedig néha azzal a kérdéssel szembesülünk: biztos, hogy jó neki itt bent? Nem szeretne egy kicsit szabadon sétálni, szaglászni a természetben? De mi van, ha nem jön vissza? Vagy elüti egy autó? Esetleg szétszaggatja egy kutya? Vagy úgy megkergetik, hogy nem talál haza?
Mi a helyes döntés? Mindenkinek a saját döntését kell meghozni. Talán fokozatosan hozzá kell szoktatni a kinti élethez?! Talán jobb, ha nem próbáljuk, az a biztos?! Több ilyen levelet kapok, amiből az derül ki, hogy a gazdi nem tud dönteni. Helyettük sajnos én sem. Mindenesetre várom, várjuk a jó tanácsokat. Egy olvasóm levele:
"Kedves Macskakapcsolat!
Gondoltam, megosztom veletek a kis tündérkirálynő képeit és szokásait. Ez utóbbi nem mindig kellemes, de legalább szórakoztató. Fanniról annyit, hogy cca. 7 hónapos kiscica, augusztus végén találtuk, gazda és otthon után sírt egy erdőszéli fa tetején.
Hazahoztuk, befogadtuk és milyen jól tettük. Aki megszabadult tőle nem is tudja milyen kincset hagyott magára. Hihetetlenül okos, intelligens. Hallgat a nevére, szinte mindent megért, az első naptól úgy jár wc-re, mint mi. Hihetetlenül élénk, kedves, ragaszkodó és nagyon tud hízelegni. Amikor este leoltjuk a villanyt és jön a szunyókálás ideje, ő már az ágy végében, a lábamnál elhelyezett pléden vár, kis fejét a lábamra hajtva alszik el. Szinte rendben végigalussza az éjszakát. Illetve:)) Ha kicsit korábban zörög a pocakja, mint az ébresztőóra, hangos dorombolással adja tudtomra. És nincs mese. Mászkál az emberen, bedugja nedves kis orrát a paplan alá és több decibeles hangerővel hangosan dorombol, cuppog és csámcsog hozzá.:))
És ami igen különleges állandóan a fürdőszobában a fürdőkádban hancúrozik, csak akkor iszkol el, ha megengedem a zuhanyt. A kutyukkal is igen jól kijön, amikor este beengedem a két kutyust (az előszobában alszanak) puszival köszönti a nagy farkaskutyust. Viszont van egy dillemám vele kapcsolatban. Kertvárosi környezetben élünk, van kert és udvar, de nem merem kiengedni. Néha olyan vágyakozva bámul kifelé, most meg jön a jóidő, rajzanak majd a társak (nekünk is van egy másik, kijáró macskánk) nyitva lesz ajtó-ablak és én féltem. Nagyon szeretjük és egyszerűen nem bírnám elviselni, ha baja lenne. (Más cicák - kutyák az utcában, autók.) Viszont kínozni se szeretném. Mi a helyes megoldás? Kiengedni vagy bent tartani? A szaporulattól nem kell félni, már voltunk vele állatorvosnál és túl van a műtéten is."
