Új minisorozatot indítok, melyben a parlementbe bejutott pártok egy-egy szakértője nyilatkozik a Macskapcsolatnak cica- és állatügyi terveikről. Elsőként az LMP részéről Kaufer Virágot értük el.
Szerinted bevált az a korábbi BTK-módosítás, amely letöltendő börtönbüntetést helyez kilátásba állatkínzás esetén - vagy esetleg érdemes lenne gondolkozni egy még szigorúbb, egyértelműbb szabályozáson?
A börtönbüntetés nagyon fontos eleme a törvénykezésnek, különösen a szervezett bűnözésnek tekinthető viadalokat és a gondatlanságból elkövetett állatkínzást tekintve. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a megelőzésbe fektetett pénzt és energiát, ami az LMP rendészeti és közbiztonsági elképzeléseibe is beleillik. Ehhez meg kell erősíteni a helyi alapítványok és állatvédelmi szervezetek jogkörét, illetve be kell hozni a közösségi rendőrség rendszerét, amely hasonlóan működne az egykori körzeti megbízott rendszeréhez. Az állatok esetében a közösségi rendőrség szoros együttműködésben állna a helyi állatvédelmi szervezetekkel és az állatorvossal is, ezáltal kapva képet arról, hogy hol zajlanak illegális viadalok, kutyaszaporítás, illetve hol vannak állatkínzásra utaló jelek.
Rengeteg állat - ahogy ember is - leli halálát az autós gyorshajtás miatt. Tervezi-e az LMP a gyorshajtás szigorúbb szankcionálását, esetleg a városokon belül a "zóna 30" területek kiszélesítését, amely persze nemcsak az állatokat, de az embereket is védené a balesetektől, zajártalomtól, levegőszennyezéstől?
Az LMP igen sok javaslattal állt elő, melyek elsősorban Budapesten de más nagyvárosokban is az autós közlekedés ésszerű keretek közé szorítását szolgálnák. Ezek az általad felsorolt problémákat is megoldanák. Az egyik ilyen a dugódíj, a másik a forgalomcsillapított és gyalogoszónák további bővitése, nemcsak a belvárosban hanem más kerületekben is.
Tervezi-e az LMP a vadászatra vonatkozó szabályozások szigorítását? Ma Magyarországon ugyanis a gyakorlatban a vadászok - köztük számos egyébként is helyzeti előnyben lévő politikus, üzletember - bármit megtehetnek: macskákra és más háziállatokra lövöldözhetnek, terepjáróikkal ott közlekednek, ahol csak akarnak, és néha még akkor sem vonhatók felelősségre, ha az erdőben vadászat idején véletlenül lelőnek egy embert vagy magánterületet sértenek.
Az LMP szerint a vadvédelmet földrajzilag ki kell terjeszteni és szigorítani kell, de a fenti problémára ez önmagában nem lenne elegendő. A közösségi rendőrség és a kiterjesztett jogkörrel ellátott állatvédelmi szervezetek együttműködése segítene abban, hogy a kóborló állatokat a vadászok helyett az elhelyezésükre felhatalmazott szervezetek találják meg előbb. Az általad említett felelősségre vonás kérdése ha felmerül, akkor az már nem állatvédelmi ügy, hiszen az előírások szerint mindkét eset szabálysértésnek illetve bűncselekménynek számít.
Miként képzelitek az állatmenhelyek fenntartását? Normális állapotnak tartod-e, hogy a gazdátlan állatok ellátása lényegében önkéntes alapon működik, önfeláldozó emberek munkáján múlik, és az állam, amelynek adóinkat fizetjük, lényegében tudomást sem akar venni erről a problémáról?
Szégyen az, hogy a gazdátlan, kóborló állatok humánus kezelése még mindig nem megoldott Magyarországon. Az LMP egy olyan megoldást képzel el, amiben a civil szervezetek sokkal fontosabb szerepet kapnának, és részben állami támogatásból, szerződéses alapon végezhetnék nagyon fontos szemléletformáló és menhelyfenntartó munkájukat. Az LMP szerint ezt a kérdést csak úgy lehetne megoldani, ha a civilek és a hatóságok partnerségre lépnének, mindkét fél számára elfogadható feltételekkel. Erre számos példa van Nyugat-Európában, melyekből tanulni lehetne, és adaptálni őket.
