Állatvédelmi kérdéseink harmadik részében a parlamentbe került pártok közül az MSZP következett volna, de a leköszönő környezetvédelmi miniszter megkeresésemre azt reagálta, hogy ő nem kompetens a kérdésben. Elirányított viszont egy politikustársához, aki - állítólag - járatos a vadgazdálkodási témában. Ő viszont annyira gőgös volt, hogy még arra sem méltatott, hogy kimondja, nem kíván az ügyben nyilatkozni. Sajnálom, mert ez a blog nem politikáról, hanem állatvédelemről szól, és itt talán pártállástól függetlenül lehetett volna szólni egy nemesebb témáról.
Ezért a parlamenti többséget szerzett párttal, a Fidesszel folytattam a sorozatot, Dr. Illés Zoltán kijelölt környezetvédelmi államtitkár urat kérdeztem.
- Ön szerint bevált az a korábbi Btk. módosítás, amely letöltendő börtönbüntetést helyez kilátásba állatkínzás esetén - vagy esetleg érdemes lenne egy még szigorúbb, egyértelműbb szabályozás?
- Fejlett, Európai Uniós országokban, mint például Svédországban, Nagy-Britanniában, a Btk. útján szankcionálják az állatkínzást. Azért sikeresek, mert általánosan elterjedt, hogy az állampolgárok kötelességüknek tekintsék az állatkínzás, vagy annak gyanújának bejelentését. Ezeket az illetékes hatóságok komolyan veszik, alaposan kivizsgálják, és amennyiben az állatkínzás elkövetéséről megbizonyosodnak, a jogszabályok adta lehetőségeket kihasználva számon kérik az elkövetőket. Igen gyakoriak a komoly jogkövetkezmények, mint például az állatok elkobzása, az állattartástól való eltiltás, közmunka, pénzbírság, sőt még a börtönbüntetés is.
Itthon még kicsit más a helyzet. Úgy gondolom, hogy magát a Btk. szövegét előbb vagy utóbb érdemes lenne felülvizsgálni, és amennyiben indokolt, kibővíteni, hogy ne csak maradandó egészségkárosodás, illetve az állat pusztulása esetén lehessen egy elkövetőt felelősségre vonni. De emellett rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a kérdéskört mindenki a maga illetékességi körében komolyan vegye. Sajnos még mindig szenzációnak minősül egy-egy ügy, ahelyett, hogy az állatkínzás szégyen lenne. Bízom benne, hogy az előttünk álló évek megteremtik a kellő feltételeket a végrehajtásért felelős hatóságoknak, a rendőri szerveknek, valamint a bíróságoknak annak érdekében, hogy a Btk-s tényállás valóban visszatartó erő legyen.
- Mi a véleménye arról, hogy a nagy botrányt kavart filmrevett macskagyilkossági ügyben a teljesen cinikusan viselkedő elkövető Toepler Zoltán felelőssége nem volt megállapítható?
Megdöbbentőnek és rendkívül elszomorítónak tartom az esetet. Először is, az állatkínzás nem művészet és nem önkifejezési mód, hanem bűntett. Ezt nemcsak az elkövetőnek, hanem a Magyar Filmszemle zsűrijének is tudnia kellene, de ha nem tudná is, a jogszabályok akkor is érvényesek. Másodsorban, a vízbefojtás nem eutanázia, és ezt minden szakember, illetve állatorvos alá tudja támasztani. Végezetül, az, hogy az elkövetőt beismerő vallomása ellenére is felmentették, csak alátámasztja azt a tényt, hogy az ügyészségnek és bíróságoknak komolyan kell vennie az állatkínzás bűntettét, és nem a zavaros, egymásnak ellentmondó vallomásokra kell korlátoznia a vádat. A tény, hogy az állatot vízbe fojtották, és erről maga a film ad tudósítást, véleményem szerint elegendő bizonyíték egy büntetőeljárás indításához.
- Rengeteg állat - ahogy ember is - leli halálát az autós gyorshajtás miatt. Tervezi-e a Fidesz a gyorshajtás szigorúbb szankcionálását, és a városokon belül a "zóna 30" területek kiszélesítését, amely persze nem csak az állatokat, de az embereket is védené a balesetektől zajártalomtól, levegőszennyezéstől?
A Fidesz mind az emberi élet, mind pedig az állatvédelem érdekében tervezi a „zona 30” területek kiszélesítését. Azonban emellett igen fontosnak tartom a külterületi infrastruktúrák és az úthálózat-bővítések okozta állatvédelmi és természetvédelmi problémákat. A természetes élőhelyek fragmentálódása, és esetenként teljes kipusztítása nagyban felelős a biodiverzitás csökkenéséért, a vadállatok táplálkozásának, szaporodásának, vonulásának teljes ellehetetlenítéséért. Magyarország természeti kincseinek megőrzése kiemelt feladat, és úgy gondolom, hogy az új kormányzati struktúra lehetőséget fog arra adni, hogy hatékonyabb munkát végezzünk, hiszen komplex, több szakterületet átjáró problémáról van szó. Végezetül, ide tartozik még a közutakon, autópályákon mindennapos gyorshajtás kérdése is. A sebességkorlátozás betartásával lényegesen lehetne csökkenteni az emberi és állati életeket követelő közúti balesetek mennyiségét.
- Tervezi-e a Fidesz a vadászatra vonatkozó szabályozások szigorítását? Ma Magyarországon ugyanis a gyakorlatban a vadászok - köztük számos egyébként is helyzeti előnyben lévő politikus, üzletember - bármit megtehetnek: macskákra és más háziállatokra lövöldözhetnek, terepjáróikkal ott közlekednek, ahol csak akarnak, és még akkor sem vonhatók felelősségre, ha az erdőben vadászat idején véletlenül lelőnek egy embert vagy magánterületet sértenek.
A törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia, és nem megengedhető, hogy legyenek kivételek. Úgy gondolom, hogy az orvvadászat, illetve a szabálytalan eszközzel vagy módon történő vadászat kiemelt területei a vad védelmére és a megfelelő vadgazdálkodásra tett törekvéseknek. A Fidesz ebben az esetben a vadászatra vonatkozó szabályok betartatását tartja kulcskérdésnek, és erre fog koncentrálni.
Igen fontos és sok vitát okozó kérdéskör még a vadgazdálkodási területeken kóborló kutyák és macskák kilövésének lehetősége. Véleményem szerint, bár vadvédelmi okai tudományosan indokoltak, mégis, a mai módszerek igen ellentmondóak, szabályosságuk pedig ellenőrizhetetlen. Egy bokorban szimatoló fekete kutyáról húszméteres távolságban ember legyen a talpán, aki megítéli, hogy kóbor eb vagy sem. A mikrochip – bár igen fontos – de ilyen volumenű hatósugárban nem működik. Úgy gondolom tehát, hogy ez a terület további komoly vizsgálatot érdemel.
- Miként képzeli az Fidesz az állatmenhelyek fenntartását? Normális állapotnak tartja-e, hogy a gazdátlan állatok ellátása lényegében önkéntesek, önfeláldozó munkáján múlik, és az állam, amelynek adóinkat fizetjük, lényegében tudomást sem akar venni erről a problémáról?
A kóbor állatok, kutyák és macskák hatósági elhelyezéséről ma túlnyomórészt gyepmesteri telepek gondoskodnak. Ismeretes, hogy ezeket az állatokat, a jogszabályokban meghatározott időben és módon, amennyiben a gazda nem jelentkezik, illetve örökbefogadás nem történik, humánusan elaltatják. Nagyon szomorú, hogy a telepeknek nincs kapacitása arra, hogy aktívan keressenek gazdát az állatoknak, így kulcskérdés, hogy ebben a munkában ki segíti őket. Számos sikeres együttműködésről hallottam már civil állatvédők és gyepmesteri telepek között, melyben az állat ellátását a hatóság, az ivartalanítást, örökbeadást, vagy a gazda megkeresését a civil fél végezte. Úgy gondolom, hogy ezek az összefogások példaértékűek.
A civil állatmenhelyek fenntartásával kapcsolatban azonban az a határozott véleményem, hogy az állami támogatás nem szerencsés módja bármely civil törekvés helyzetbe hozásának. Ezt külföldi példák is alátámasztják. Nagy-Britanniában például az állampolgárok szemében nem hiteles és nem is támogatandó egy olyan törekvés, amelyet egy adott kormány szponzorál. A Fidesz törekvése egybeesik a pozitív külföldi mintákkal: a civil állatvédelmet segíteni kell, hiszen fontos állami feladatot lát el mind az állatok védelme által, mind pedig oktatói, szemléletformálói tevékenységek ellátásával. Az eddigi forrásszerzési módok (pl. szja 1%) mellé tehát be kell illeszteni az Állatvédelmi Törvényben meghatározott finanszírozási lehetőségeket, vagyis az állatvédelmi hozzájárulás és az állatvédelmi bírság rendszerét.
