Somogy megye híres a vadállományáról, ezért kirándulni indultam oda. Ajánlották, hogy próbáljam ki a Siófok-Kaposvár között közlekedő kis piros vonatot, igen lassan halad, pont ideális a vadlesre, és rendszeresen lehet őzeket, nyulakat nem kis létszámban látni a járatról.

A siófoki állomáson pár éve lakott egy cicus, úgy hívták hogy Bendegúz. Sok ismeretlen városlakó gondoskodott róla, még egy kartonból és rakodólapból álló házat is építettek neki, természetesen a nevével ellátva. Bendegúz egyik percről a másikra hirtelen eltűnt.

Most, hogy a sors megint erre sodort, megkérdeztem az első vasutastól, aki szembe jött velem a Balaton-parti állomáson, hogy tud-e valamit a régen közkedvelt cirmosról. Új hírrel nem szolgált, de a beszélgetés alapján kiderült, hogy ő is nagy macskabolond. Jellemző, hogy aki szereti a cicákat, megérzi, hogy ki a sorstársa ebben. Ja, és mellesleg ő a kiszemelt utazási alkalmatosságom vezetője. Véletlenek már pedig nincsenek. Volt még negyedóra a vonat indulásig, addig beszélgettünk.

A mozdonyvezetőt Kőnig Norbertnek hívják, és mondhatom, ritka őszinte, egyenes, jó ember. Elmesélte, hogy egy alkalommal az állomás sínei között - miközben vasúti színt rendeztek - talált egy pár hetes cicust. Természetesen rögtön magához vette, megetette, megitatta. Azzal a tervvel vitte haza, hogy keresnek neki gazdit vagy menhelyre szállítják, mivel abban az időben egy lakásban élt a családjával és két cicával. Persze ember tervez, cica végez. Úgy megszerették, hogy azóta is velük él, a képen már felnőtt cicaként Norbi kisfiával.

Érdeklődtem a vasútvonal felől is, mivel hallottam korábban, hogy ez a szárnyvonal is azok egyike, amiket be szerettek volna zárni. És megint jó helyen kopogtattam, ő volt az, aki nemrégiben az ombudsmanhoz írt beadványában egzakt történeti-levéltári adatokkal felvértezve kérdőjelezte meg: joga van-e egyáltalán a kormánynak a helyiek ellenében egy tollvonással bezárni azt, amit hajdanán az itt élők munkájával, a tehetősebbek pénzéből, közadakozásból, közmunkával felépítettek. Merthogy a Siófok–Kaposvár vasútvonal bizonyos szakaszai ilyenek: azok létrejöttében – szerinte – bizony egy fillér költségvetési pénz sincsen. Norbi 1890-től rendelkezik anyagokkal a vonalról, akár egy történelmi filmet is lehetne készíteni a vonal minkét részének építéséről. Az eddigi kutatásairól egy indexen elérhető fórumot indított évekkel ezelőtt: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9144354 

Gondolom, ezek után nem lepődik meg senki, hogy a két fia és három cicája mellett a legkedvesebb szórakozása a terepasztal-készítés, vasútmodellezés. Ma már Mernyén él az egész család a szülőknél, szinte a kert végében áll meg a vonat. Legközelebbi célja a gőzmozdonytanfolyam elvégzése, amivel nagyon kevés mozdonyvezető rendelkezik. 

Eljött az idő, a menetrendet tartani kell. Az úton csodaszép tájon haladtunk, komótosan, engedve, hogy végignézhessem, ahogy a Kis-Koppány vízén átgázol egy őzcsorda, rengeteg nyuszi ugrándozik a dús növényzetben. Idilli volt ez a nap, és nagyon értékes, mivel megismerhettem egy ilyen embert, mint Norbi. Sok, hasonlóan elhivatott ember kellene a cicáknak és a vasutunknak egyaránt.