A művészetben a macska ábrázolása majdnem olyan régi mint maga a művészet. Számos alkotót lenyűgözött mind a háziasított macska, mind a vadon élő nagymacska. Ősi civilizációk óta képviseltetik magukat a rejtélyes állatról készült festmények, szobrok, rajzok Görögországból, Krétáról, Babilonból, Rómából, Egyiptomból. Az ókori Japánban a macskáról készült képek annyira reálisak voltak, hogy a tulajdonosaik azt gondolták mágikus erővel bírnak. Otthonukba felakasztva ezeket a képeket elűzik az egereket, patkányokat. Persze egy házimacska jelenléte nyilván hasznosabb lett volna. A japán budhisták - mivel hisznek a reinkarnációban - a macska halála után is tisztelik az állatot, ezt jelzi a Tokióban épült Gotokuji templom, amit a tiszteletükre emeltek.

 

Az európai festészetben is jelentős a termés macska fronton. A XVI. századtól a főként egyházi témájú műveken, kolostor ábrázolásoknál, portréknál elengedhetetlen tartozéka volt a festménynek egy cicus. A legjelentősebb festő Leonardo da Vinci (1452-1519) firenzei festő, szobrász, építész, zenész, mérnök, tudós és gondolkodó, talán legnagyobb zsenije az olasz reneszánsznak. A "Madonna és a macska" című festményének vázlata hűen tükrözi a véleményét : "a legkisebb macska is egy remekmű". Ezt a festményét soha sem fejezte be, legalábbis nem ismert hogy elveszett vagy megsemmisült az eredeti, kész verzió. Vázlatokon tanulmányozta a macskákat. A rajzokon részletezi az állat mozgását, pozícióit. Lenyűgözte a cicák kifinomult járása.

A holland festő Rembrandt Harmenszoon van Rijn (1606-1669) az európai művészet óriása egy rézkarc erejéig tisztelte meg a macskát. A betlehemi képen a macska jelenlétével is próbálja közvetíteni az intim, hazai környezetet.

 

A XIX.-XX. században még több macskás festmény született.

Paul Klee (1879-1940) svájci művész egy nagy szemű, éber macskát ábrázolt népszerű festményén a "Macska és madár" címmel. Az egyszerű képen a madár, a macska homlokán látható aránytalanul kicsi méretben, mintha a művész vágya az lenne hogy láthatóvá válljanak a bundás titkos látomásai.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pierre Auguste Renoir (1841-1919) a francia impresszionista festő nagyon szerette a macskákat és számos képen ábrázolta őket. A legismertebbek: Portré Madame Manet, Julie Manet-val egy macska, Alvó lány egy macskával.

 

Az orosz születésű francia festő, Marc Chagall (1887-1985) gyakran már emberi tulajdonságokkal ruházza fel a tappancsosokat. Rézkarcain több alkalommal emberi arcot szán a macskának és fordítva, macska tekint vissza ránk egy emberi testről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A Black Cat Tour nevű plakát sokunknak ismerős. A szerzője Théophile Alexandre-Steinle (1859-1923) svájci születésű szecessziós festő és grafikus. Párizsban élt, a házát macska saroknak nevezte. Többek között számtalan plakátot készített, eredetileg hirdetésnek készültek, a fent említett fekete macskáról szólót a párizsi kabaré rendelte meg, de maradandó művé vált. Néha elegánsan reális, néha stilizált képet mutat munkáiban az általa is imádott múzsáról, a cicáról.

A sort még lehetne folytatni számtalan művésszel, Van Dyck, Van Gogh, Morisot, Toulouse-Lautrec Modigilani, Rousseau, Louis Wain és nem utolsó sorban Picasso műveivel amik mind azt bizonyítják hogy a macska egy olyan élőlény aki természetével, szépségével megmagyarázhatatlan vonzást kelt és ha nem is lehet megérteni, próbálják ábrázolni misztériumát.