Pár napja találtam egy fekete cicust, és próbáltam neki rendes gazdit találni. Sokan érdeklődtek a cica állapotáról, de sajnos igazán befogadni senki sem akarta. Nehéz egy felnőtt állatot elhelyezni, ha valaki macskát akar, akkor inkább kölyökben gondolkozik. Persze tudom, hogy nagyon sokan mentenek cicát, és már teltház van náluk, minden tiszteletem az övék.
Fekete talált cicusomról, aki a Bécsi út végén egy füves területen búsult, elküldtem egy képet és leírást több társoldalhoz, ismerőshöz. Közben nálam töltötte az idejét, sokat aludt, evett, de nem volt boldog, pedig már egész jól összebarátkoztak az én cicámmal. Három nappal később arra gondoltam, hogy visszamegyek arra a területre, ahol találtam, hátha keresi valaki. Itt inkább üzemi területek, műhelyek találhatók. Bementem több helyre, érdeklődtem - nem ismerik a fekete bundást.
Majd végre egy asztalos műhelybe tévedtem, és ott ismerték Kormit. Így hívják, és a szomszéd a tulajdonos, aki bár már nem volt nyitva, de aznap már éppen kereste a mancsost. Két-három napig nem volt nyitva a telep, és véletlenül kizárták a csonkolt farkú cicát. Kormi egy ivartalanított kandúr, farka felét egy csapda csapta le. Jelenlegi gazdái már a másodikak, az elsőtől elvették, mert kínozta. Azon mulattak a barátokkal, hogy Kormi hátára erősítettek valamit, ettől ő automatikusan kúszni kezdett. Ez valóban nagyon vicces lehetett, olyannyira, hogy szegény cicánál én is tapasztaltam, hogy amikor megijedt valamitől, rögtön kúszni kezdett.
Gyorsan hazaszaladtam a macskoszért, és visszavittem a gazdi szomszédjához, ahol már két ismerős macskalány várta. Eddig a pontig Kormi nagyon bújós, kedves volt. Amint meglátta az ölemből otthonát, elrúgta magát, beszaladt az asztalos műhely udvarába, és csak messziről nézett engem.
Jól döntöttem, amikor azon az éjszakán elhoztam Kormit - amilyen jámbor, bánthatták volna, vagy elüthette volna egy autó. Közben jókat evett, kiszedtem a kullancsait, kapott szemcseppet a gennyes szemére, és gyógyultan hazatérhetett az ismerős szomszéd cicák, majd másnap a gazdái közé. Ami viszont megfogalmazódott bennem, hogy mennyire nem lehet otthont találni egy felnőtt cicusnak, és mindig azt szajkózzuk hogy ivartalanítani kell.
Ez így van, Kormi már exkandúr, de mégis, ha egy ilyen macskosz gazda nélkül marad, szinte semmi esélye sincs, hogy valaki örökbe fogadja. Azon az éjszakán legalább egy tucat menhelyet, állatklinikát felhívtam, és teljesen elzárkóztak még attól is, hogy csak pár napra őrizzék, és fizetem az ellátását, és én keresek új gazdit. Kormi esete - ami teljesen hétköznapi - megmutatta, hogy mennyire szükséges volna egy macskaotthon, ami ténylegesen a macskák érdekeit képviseli.