A film pont olyan harmóniát, egyensúlyt közvetít, mint amilyen egy Pallas cica. A Pallas macska (Otocolobus manul vagy Felis manul) egy kis vadmacska, ragadozó, Közép-Ázsia hegyvidéki területein él. Mérete körülbelül akkora, mint a házimacskáé, 60 cm hosszú, igen jelentős, 25 centiméteres a farka. Az átlagos súlya 3,6 kg. Szőrzete okkersárga, függőlegesen csíkos, persze ez sokszor nem látszik, mert olyan vastag, lompos a bundája. Először (1776-ban) ezt a fajt Peter Simon Pallas természettudós tanulmányozta, róla is nevezték el Pallas's catnek. Kedvenc zsákmánya a pika, nyulak, kis rágcsálók, madarak, mormoták, kisebb emlősök.
Mivel a Pallas macska testalkatánál fogva nem jó futó, ezért nagy szakértője a csapdaállításnak. Mikor kiszemeli áldozatát, lassan kúszik felé. Külseje maximálisan alkalmas a rejtőzködésre, a homloka lapos, a kicsi lógó fül lehetővé teszi a bokrok alatt, sziklák mögötti tájékozódást anélkül, hogy a zsákmány észrevegye. Kivárja a kellő pillanatot, és akkor lecsap. Olyan fizikai jellemzőkkel rendelkezik, amelyek jelentősen eltérnek más macskaféléktől: a lábak rövidebbek, mint általában, hosszú vastag szőrzet, lompos, vastag, hosszú farok, zömök test.
A szőrzete változik az évszakokkal, a téli szürkébb és kevésbé mintás, mint nyári kabátja. Arcából ítélve akár lehetne a perzsa macska őse is. Visszavezetve a 12 millió évvel ezelőtt kihalt Pseudaelurustól, a Martelli's macskán keresztül jutunk el a Pallas macskáig, tehát az egyik legrégebben élő faj. Ez a szürkületi vadász az ázsiai sztyeppéken él, kb. 4000 m magasságban, ahol nagyon szélsőséges a hőmérséklet, hosszú bozontos bundája és farka segít leküzdeni ezt, vagy menedéket keres barlangokban, hasadékokban. 8-10 évig él a vadonban.