Szokatlan zenével szórakoztatták Károly herceget és Kamillát egy Londonban megrendezett ökofesztiválon: a "Somewhere Over the Rainbow" című klasszikust macskafeldolgozásban adták elő. Szerencsére erre a célra nem élő cicákat használt Henry Dagg hang szobrász, hanem tizenhat játékmacskát. A szmokingba és csokornyakkendőbe öltözött művész a plüssállatok hasát nyomogatva, ütemre "nyikorogtatta" a furcsa hangszert.

Kicsit morbid az előadás, ami természetesen a híres angol humor elvárásainak tökéletesen megfelel, a hatása pedig fergeteges volt, a Wales-i herceg és neje pirospozsgás arccal kuncogott, Károly a könnyes szemét törölgette. A hangszer gyökerei - ami miatt a hercegi pár sírt a nevetéstől - egy bizarr XVI. századi eszközre nyúlnak vissza, mesélte az alkotó.

Terry Jones perelni akart, hiszen ő alkotta meg a hetvenes években a Monty Python cincorgonáját, ahol tizenhat fehér egérrel követte el a hasonló tréfát - ez persze szintén vicc, és Mr. Jones is örül, hogy ma is örömet okoz a hercegi családnak ez a geg. A bizonyos szögből csembalónak, más nézetből orgonának tekinthető hangszer tulajdonképpen biztos út afelé hogy bármilyen dalt megöljön. Persze Mr. Dagg megválaszolta ezt is.

A modern macskás változat eredete egyébként régebbre nyúlik vissza. Egyes állítások szerint 1549-ben II. Fülöp király tiszteletére Spanyolországban hoztak létre egy hasonló figyelmességet. Itt húsz élő macskát üvöltettek, a megkínzás a farkukon keresztül történt, és hatása a herceg részéről csak egy szomorú mosoly volt.

Száz évvel később Athanasius Kircher német jezsuita tudós találta fel a Katzenklavier nevezetű macskahangszert. A billentyűzet hét-kilenc ketrecben tartott macskából állt, és szintén a farkuk volt a klaviatúra, kalapáccsal ütötték meg, és minden fájdalomtól üvöltő macs egy hang volt a skálán. Rémes. Valószínű hogy ez a hangszer kevésbé volt szórakoztatóipari eszköz mint inkább Kircher pszichiátriai problémáinak végterméke. Mindenesetre Dagg úr vagy állatbaráti szeretetből - vagy egyszerűen félve a következményektől - plüss állatokból rakta össze a hangokat, és így valóban felhőtlen kacagásba torkollhatott az előadás.