Ez a kép nyerte el a második helyet a Magyar Televízió nemrég kiírt fotópályázatán. A "Nap pillanatai" című versenyre telefonnal készült képeket lehetett beküldeni MMS formájában; idén augusztus 20-a nemcsak nemzeti ünnepünk volt, hanem az Összefogás Napja is, az árvízkárosultak megsegítésére, a fotópályázat témája pedig az ünnepnap legjellemzőbb pillanatának a megörökítése volt.

Tegnap este dőlt el a dobogósok sorrendje. Három tagú zsűri döntött, a fotós, színész és képzőművész döntnök szerint ez a cicás fotó nyerte el az ezüstérmet.

Belenéztem a verseny honlapján a kínálatba, és - igaz, elfogult módon - nekem ez a kép tetszett a legjobban. Gyönyörű ez a hatalmas cicus, és ezen a pillanatképen sikerült tökéletesen elkapni az idős hölgy szomorúságát, illetve a macskával közös harmóniát, szeretetet. Méltó jelképe a fotó annak, hogy mit jelenthet egy cicus (vagy bármilyen házikedvenc) egy idős ember életében.

Rossz belegondolni, hogy az árvíz alkalmával mi történt ezeken a területeken az állatokkal, a macskákkal, vagy pont az idős gazdival. Mindkét fél számára hatalmas fájdalom a másik elvesztése.

Ez a film tökéletesen mutatja a természet harmóniáját, mindenki tudja, hogy hol a helye, és maximálisan működik a tápláléklánc. Egyik kedvenc nagymacskafajtám a szervál, amely főleg Kelet-Afrika területén igen gyakori, a folyóvizekhez közeli magas fűvel benőtt területeken él. Érdekes a testalkata, olyan, mintha egy házicica belebújt volna egy nagyvad testébe. A legjellemzőbb - általam lepkének nevezett - testrésze a nagy, ovális fülei, amelyek igen közel helyezkednek el egymáshoz képest, és a mintázatuk egy gyönyörű pillangóra hasonlít.

A karcsú állat minden vadászterepen jól mozog, fán és vízen is egyaránt. Tökéletes érzékszerveivel a kedvence a füves, üreges terület, itt ejti el zsákmányait, amik rágcsálókból, nyulakból, szirti borzokból, kisebb antilopokból, halakból és madarakból tevődik össze. Igen univerzálisan úszik, és akár három méter magasra is felugrik, ha éhségét akarja oltani. Néha azonban ő válik a leopárd áldozatául, de legfőbb ellensége az ember, aki a gyönyörű bundájára vadászik. Bizonyos területeken - mint Fokföldön és a Szaharától északra - már kihalt vagy kihalás fenyegeti. A leopárd ezért nem róható meg - ők is gyönyörű macskák - viszont az ember újfent csak önző, magamutogató módon "más tollával ékeskedik", és ezért képes kioltani bármennyi állat életét.

És ha már ilyen szép, akkor természetesen - főként az Egyesült Államokban - nagy divatja van a szervál háziasításának, megfelelő engedélyek és szakértő felügyelet mellett, na meg horribilis összegekért. A tapasztalat az, hogy, egygazdás és nagyon ragaszkodó, még intelligensebb és aktívabb a házimacskánál. A legtalálóbb jellemzése, hogy a kutyus és a macsek összes jó tulajdonságát vegyítették benne. Mivel azért ő egy vadállat, már tenyésztettek belőlük hibrideket is házimacska vegyítésével, ők a szavannacicák vagy a szerengeti macskák.

Én úgy gondolom, hogy - vonatkoztatva ezt minden állatra - ők a természetes környezetükben a legszebbek. Minden fogságban tartott állat csak árnyéka a szabadban élő társainak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne legyenek állatkertek. Igen nagy szükség van rájuk, és főleg ebben a valódi értékektől mentes világban fontos, hogy még láthassuk az élővilág remekeit. De például a szervál esetében a kipusztulással fenyegetett területeken kellene az életkörülményeiket nem újrateremteni, hanem inkább meghagyni.

Talán már felfedeztétek az oldaldobozok között, hogy blogomnak egy ideje előkelő szponzora is van: a Samsung jóvoltából így hozzájuthattam vadonatúj csúcstelefonjukhoz, a Galaxy S-hez, amit nem is titkoltan az iPhone ellenében indítottak el a piaci versenyben. El is kápráztattak a technikai paraméterekkel, mindenféle gigabájtok és megapixelek röpködtek, de engem azzal tudtak igazán megfogni, hogy a gyári háttérképek között ott van ez az aranyos cicus is. Miután őt megláttam, nem is lehetett kétséges, hogy ez a telefon tényleg az én telefonom. Azóta persze kezdem kitanulni a dolgokat, és látom, hogy azért van értelme a gigabájtoknak is - később majd megírom, hogy macskaügyekben hogyan lehet hasznosítani ezt a csúcstechnikát.

Mogyoród végre nemcsak a Forma 1-ről lesz híres, hanem valami sokkal kedvesebb dologról is. Kaptam egy megkeresést a Macska magazin részéről, (a legutoljára megjelent negyedéves számban meg is tekinthető) hogy működjek közre egy jótékonysági rendezvényen. A helyszín egy májusban megnyílt létesítmény, az Univerzoo Mogyoródon. Szeptember 11-én, a Macskarajongók Napján az egyéb kedves, macskás műsorok mellett (kérdezz-felelek állatorvosi tanácsadás, macskaszépségverseny kizárólag házi kedvenceknek) gazdára váró cicusokat fogunk felvonultatni, akiket a helyszínen örökbe lehet fogadni, persze csak komoly érdeklődőknek.

Mi is az az Univerzoo? Az utóbbi évek legszimpatikusabb kezdeményezése. Az ötlet Váraljai Péteré, aki egy többdiplomás állattenyésztési és állategészségügyi szakember, kényszerpályára kerülése után találta ki országos állategészségügyi bolthálózatát, az Univerzoot. Ez az üzleti- és élménypark a vízben, a földön és a levegőben élő állatokat mutatja be, ebben a sorrendben alakítva ki a háromszintes épületet. Ezen kívül 24 órás állatklinika, színvonalas állateledelüzlet és kutyapanzió található itt.

Az őszi rendezvény előkészületei alatt sikerült két ismert állatbarátot megnyerni a műsorok színesebbé tételére: Szikora Istvánt, aki többszörös magyar bajnok nehézsúlyú bokszoló, Lennox Lewis és Mike Tyson egyedüli magyar ellenfele, kitűnő edző. Istvánt mellesleg mostanában Bunyós Pityuként ismeri a műértő közönség - azt viszont kevésbé tudják, hogy rengeteg alkalommal segédkezett már macskákkal kapcsolatos jótékonykodásban, olyannyira, hogy jelenleg is nagy szeretetben él otthonában egy befogadott cica.

Jáksó Lászlót senkinek nem kell bemutatni - és  macskákhoz fűződő jó viszonyát sem. Ha még nem is érett meg a helyzet arra, hogy saját maga gazdája legyen egy cirmosnak, állítólag az első szóra ugrott, hogy a Macskarajongók Napján ő legyen a műsorvezető.

Reméljük, sok árva cica talál gazdit, a részleteket a www.amacska.net és a www.univerzoo.hu weboldalakon lehet megtalálni.

Sokat hallottunk már arról hogy egy cica mennyire hasznos lehet, mert elfogja a kártevőket, mennyire kedves lehet, amivel szebbé teszi gazdája napjait, mennyire jótékony lehet például a magas vérnyomásra, de hogy mennyire jótékony lehet mint adományozó, arról még nem!

A napokban elárverezték Frisky, a tíz éve, 14 évesen kimúlt televíziós macska hamvait. A tappancsost kereken húsz éve választották ki ötezer konkurens cirmos közül a Coronation Street című brit televíziós sorozat sztármacskájának. A rövid idő alatt hatalmas nézettségű szappanoperában az egyik legkedveltebb figurává vált Frisky.

Több mint ezer részben szerepelt, és teljesen egyenrangú sztárként kezelték tízéves filmes pályafutása alatt - olyannyira, hogy több jótékonysági rendezvényen is részt vett, amiken nagy sikert aratott. Frisky tíz éve elhunyt, és most a Dominic Winter aukciósház 884 fontért, azaz 287 ezer forintért árverezte el a "prominens személyiség" földi maradványait tartalmazó fadobozt.

Az összeggel pedig egy londoni macskamenhelyt támogattak, így Frisky hallhatatlanná vált az emberek és a cicák emlékezetében egyaránt.

Nagyon sokat hallottunk már Kincsemről, külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik. Kincsem valóban kincset érő ló volt, gazdájának és hazánknak is. Egy import angol telivér apától és az ozorai Esterházy-ménes kancájától született Kisbéren, 1874-ben. Hatéves koráig bejárta egész Európát, amit csak lehetett, versenyt, mindent megnyert.

Hatéves korában be kellett fejeznie a versenyzést, mert elkoptak az ízületei, ezután tenyészkancaként számos versenyló anyja lett, de egyik sem szárnyalta túl az ő sikereit. 13 évesen pusztult el, súlyos kólikarohamban. Kettő- és hatéves kora között 54 verseny biztos győztese volt, ezzel legendát írva nemzetünk lótenyésztésének, lóversenyeinek.

Mint általában minden nagy névnek, neki is voltak érdekes megnyilvánulásai. Legkedvesebb barátnője egy fekete-fehér nőstény cica volt, Csalogány, nélküle egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. De a legendák arról is szóltak, hogy Kincsem istállószemélyzetének minden tagja a csavargó cicust kereste a Boulogne-i kikötőben, mert Kincsem egy tapodtat sem akart mozdulni társa nélkül. Kényességét persze az is jelzi, amikor Baden-baden mellett egy napig megfelelő víz után szaladgált az egész csapat, mert nem volt hajlandó - szomjúsága ellenére - bármilyen vizet meginni.

Bár nem voltak egy súlycsoportban, mégis életre szóló barátságot kötöttek, és ez mindkét fél részéről igényes választás volt.

Az állatvédők is próbálnak fellépni az oldalainkon is szereplő állatkínzókkal szemben.

Az Orpheus Állatvédő Egyesület munkatársai az elmúlt napokban több közösségi portálon találtak olyan tagokat, akik más szélsőségek mellett állatokat kínoztak és öltek meg, majd erről saját készítésű képeket töltöttek fel a profiljukba.

Volt, aki macskákon gázolt át, és a tetemről készült fotót büszkén helyezte el a fotógalériájában. Egy másik esetben S. János 15 cickánynak/mezei hörcsögnek szúrta át a fejét, hogy a testére fűzhesse őket. A harmadik kutyákat tett el láb alól, és ezt természetesen egy büszke fotóval terjesztette a legnagyobb hazai közösségi oldalon. Sokan pedig beteges módon pózolnak elhullott állatok tetemei mellett, ami még a pszichológus szakember véleménye szerint sincs rendben...

A legmegdöbbentőbb ezekben az esetekben az, hogy az állatkínzók kortársai gratulálnak ezekhez a tettekhez, és bulinak tartották a képek elhelyezését. Hiába a törvényi szabályozás, a terjedő médiahullámnak köszönhetően egyre több állatkínzó eset kerül nyilvánosságra, amelyet a hatóságoknak ki kellene vizsgálniuk. Az Orpheus Állatvédő Egyesület munkatársai találkoztak olyannal is, hogy amikor egy információ elterjedt, utána az egész profilt törölték, és így már nem lehetett bizonyítani az állatkínzás tényét.

A törvények betartása minden ember kötelessége lenne. A közösségi oldalak nagyszámú tagságát az oldalak üzemeltetői feltehetően nem tudják kontroll alatt tartani. A durva állatkínzásos cselekmények rossz mintát adnak a társadalom tagjainak. A gyerekek/fiatalok számára pedig kifejezetten károsak lehetnek a közösségi oldalon átélt dolgok, közöttük az állatkínzásos élmények is.

Ezúton kérjük az állatbarát lakosságot, hogy amennyiben állatkínzással kapcsolatos információhoz jutnak, azt jelezzék a rendőrségnek a legközelebbi örsön személyesen vagy telefonon (rendőrségi telefontanú: 06-80-555-111), vagy a legközelebbi állatvédő szervezetnek, akik megteszik a megfelelő lépést az ügyben. A direkt állatkínzásos esetek felderítésében nagyon fontos, hogy az állatkínzás minden esetben bizonyítható legyen, így ajánlott a fényképet elmenteni, vagy az oldalról egy másolatot készíteni. Így látható lesz az, hogy ki követte el az állatkínzást.

Igazából én szép történeteket szeretek a cicákról írni, de mostanában folyamatosan csak állatkínzókról kapok híreket, leveleket. Számomra csak az a kérdés, hogy bizonyos emberek honnan veszik a bátorságot, elvetemültséget arra, hogy kioltsák egy védtelen állat életét? Egy szomorú esemény kapcsán szeretném felhívni a figyelmüket az ivartalanítás fontosságára.

Okulásul talán érdemes leközölni a történteket, amivel fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy önmagában a kóbor macskák etetése nem oldja meg a kóbor állatok problémáját, sőt, néha még bajt is okoz. A cikkben esetleg meg lehetne említeni, hogy az állatorvosoktól is egy kicsit több együttműködést várunk, ugyanis ha ők is részt vállalnának ebben (tisztelet a kivételnek, aki már megteszi), mondjuk havi egy alkalommal például akciósan vagy ingyen ivartalanítanának, akkor sokat segítenék a macskamentők munkáját.

Az ominózus esemény, ami miatt írok: a budai XI. kerületben, egy jónevű bevásárlóközpont környékén lévő egyik telekcsoporton (szándékosan nem írok címet, nehogy emiatt megint odahordjanak macskákat kidobni) sajnos eléggé elszaporodtak a kóbor macskák, jelenleg is jópáran etetik őket. Van egy állatmentő hölgy, aki egy ideje megpróbálja őket csapdával befogni ivartalanítás céljából, hogy utána gazdához helyezze őket, vagy ivartalanított állapotban visszahelyezze eredeti környezetébe, ahol ezzel meg lehetne állítani a további szaporulatot, az ott élő állomány pedig békében megélne a helyén, elkergetné a további kóbor macskákat, és ettől kezdve felelősségteljesen beléphetnének a "macskaetetők" a képbe.

Az egyik vörös nőstény macskát sikerült múlt ősszel ivartalanítani, de sajnálatos módon múlt hét szombat reggelén valaki a járdán agyonütötte. Még mindig ott éktelenkedik a vérfolt, emlékeztetve a tragédiára. Ezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az esetlegesen túlszaporodó állományoknál sajnos mindig tragédiával végződik a történet, mert előbb-utóbb valaki megelégeli a szaporulatot, és sajnos az emberi primitívség, kegyetlenség határtalan. A száguldó autókról nem is beszélve, melyek vezetői semmilyen empátiát nem tanúsítanak a macskák iránt, sajnos sok esetben még rá is lépnek a gázra, ha eléjük szalad egy kóbor cica (talán erről is lehetne írni egy cikket később!).

A következő nap újabb levél ugyanettől az olvasómtól: "Korábban írott levelemet kiegészíteném egy újabb tragédiával, az említett bevásárlóközpont melletti telekcsoporton (ahol szombaton agyonütöttek egy cicát) sajnos, úgy tűnik, megkezdődött a macskák elleni hadjárat. Azóta egy újabb cica esett ennek áldozatul, ezúttal egy kutyás ember jóindulatának köszönhetően, aki kutyájával szándékosan széttépette az anyacicát, akit épp most készültek ivartalanítani. Ha a szemtanúk hajlandóak lesznek tanúskodni, eljárást fogunk indítani ellene. A megoldás pedig már csak idő kérdése, mert a cicák befogása folyamatban van."

Remélem, sikerül a büntetőeljárást elindítani a tettesek ellen, és végre ítélet is születik ez ügyben. Ha bárki újabb információt szerez a fenti történettel kapcsolatban, várom az e-mailjét a macskapcsolat@index.hu -ra.

Pár napja találtam egy fekete cicust, és próbáltam neki rendes gazdit találni. Sokan érdeklődtek a cica állapotáról, de sajnos igazán befogadni senki sem akarta. Nehéz egy felnőtt állatot elhelyezni, ha valaki macskát akar, akkor inkább kölyökben gondolkozik. Persze tudom, hogy nagyon sokan mentenek cicát, és már teltház van náluk, minden tiszteletem az övék.

Fekete talált cicusomról, aki a Bécsi út végén egy füves területen búsult, elküldtem egy képet és leírást több társoldalhoz, ismerőshöz. Közben nálam töltötte az idejét, sokat aludt, evett, de nem volt boldog, pedig már egész jól összebarátkoztak az én cicámmal. Három nappal később arra gondoltam, hogy visszamegyek arra a területre, ahol találtam, hátha keresi valaki. Itt inkább üzemi területek, műhelyek találhatók. Bementem több helyre, érdeklődtem - nem ismerik a fekete bundást.

Majd végre egy asztalos műhelybe tévedtem, és ott ismerték Kormit. Így hívják, és a szomszéd a tulajdonos, aki bár már nem volt nyitva, de aznap már éppen kereste a mancsost. Két-három napig nem volt nyitva a telep, és véletlenül kizárták a csonkolt farkú cicát. Kormi egy ivartalanított kandúr, farka felét egy csapda csapta le. Jelenlegi gazdái már a másodikak, az elsőtől elvették, mert kínozta. Azon mulattak a barátokkal, hogy Kormi hátára erősítettek valamit, ettől ő automatikusan kúszni kezdett. Ez valóban nagyon vicces lehetett, olyannyira, hogy szegény cicánál én is tapasztaltam, hogy amikor megijedt valamitől, rögtön kúszni kezdett.

Gyorsan hazaszaladtam a macskoszért, és visszavittem a gazdi szomszédjához, ahol már két ismerős macskalány várta. Eddig a pontig Kormi nagyon bújós, kedves volt. Amint meglátta az ölemből otthonát, elrúgta magát, beszaladt az asztalos műhely udvarába, és csak messziről nézett engem.

Jól döntöttem, amikor azon az éjszakán elhoztam Kormit - amilyen jámbor, bánthatták volna, vagy elüthette volna egy autó. Közben jókat evett, kiszedtem a kullancsait, kapott szemcseppet a gennyes szemére, és gyógyultan hazatérhetett az ismerős szomszéd cicák, majd másnap a gazdái közé. Ami viszont megfogalmazódott bennem, hogy mennyire nem lehet otthont találni egy felnőtt cicusnak, és mindig azt szajkózzuk hogy ivartalanítani kell.

Ez így van, Kormi már exkandúr, de mégis, ha egy ilyen macskosz gazda nélkül marad, szinte semmi esélye sincs, hogy valaki örökbe fogadja. Azon az éjszakán legalább egy tucat menhelyet, állatklinikát felhívtam, és teljesen elzárkóztak még attól is, hogy csak pár napra őrizzék, és fizetem az ellátását, és én keresek új gazdit. Kormi esete - ami teljesen hétköznapi - megmutatta, hogy mennyire szükséges volna egy macskaotthon, ami ténylegesen a macskák érdekeit képviseli.

Az utóbbi időben sok szó esett az állatkínzásról. E filmek alapján úgy gondolom, hogy ennek is több vállfaja létezhet. Teljesen átérzem, hogy e moszkvai hölgy annyira szereti a kóbor/talált cicákat, hogy nem képes otthagyni őket az utcán, (mint ahogy én is hazahoztam pár napja egy édes fekete cicust - előző poszt - és még mindig keresem neki a jó gazdit!), de ez a létszám egy lakásban már régen káros a macskáknak is.

 Tegnap este a külső Bécsi út mellett egy füves területen találtam ezt a gyönyörű fekete macskát. Úgy gubbasztott mint egy nyuszi. Megetettem és jelezte hogy velem akar jönni, féltem hogy a nagy forgalmú út mellett valami baja történik. Megkérdeztem a közelben lévő benzinkúton hogy ismerik-e a macsekot vagy esetleg szokták látni, tudnak róla, hogy van-e gazdája.

Soha sem látták még, lehet hogy valaki kirakta mert már nem volt rá szüksége, esetleg meghalt a gazdája. Nagyon bújós és kedves. Egy szépség hibája van, hiányzik a farka fele. Nem friss a sérülés, vagy baleset vagy valami borzalmas ember az oka a csonkolásnak. De ettől még aranyosabb. Éjszaka próbáltuk valahol átmenetileg elhelyezni de képtelenség, ami nagyon nagy hiány Magyarországon. Most itt lakik nálunk átmenetileg. Szeretnénk ha találna magának egy szerető gazdit mert valószínű hogy sokat bántották, pedig nagyon hálás, szeretetre vágyó cicus. A macskapcsolat@index.hu -n lehet érdeklődni utána.

Ő az a kutyus, akit a múlt héten kedden, este hét órakor a gazdája a Moszkva téren ütlegelt, rugdosott, ráncigált és ha a járókelők nem avatkoznak be, akkor valószínű, hogy agyonvert volna. Rendőrségi intézkedés lett a vége, a gazdit előállították, a pincsit pedig az István úti kórházba vitték szirénázva a nagyon szimpatikus rendőrök, ahol életmentő műtétet végeztek el rajta. A kutyus több helyen koponyatörést és hascsavarodást szenvedett a verés nyomán. Több újság és weboldal beszámolt a Macskapcsolaton megjelent posztom alapján az esetről, és példaértékűnek találták, hogy egy ilyen elképesztő helyzetben végre történt valami az emberek, rendőrök és talán majd az igazságszolgáltatás részéről.

A műtét sikerült, bár a műtétet végző orvos elmondta, hogy hosszú hónapokba fog telni, amíg teljesen felépül a kis eb. A blognak és az újságcikkeknek volt foganatja, többen jelentkeztek, hogy szeretnék a kutyit örökbe fogadni. Ez nagyon örömteli, így a kórházat már egy új, szerető gazdi otthonára cserélhette a palotapincsi. A történet így happy enddel is végződhetett volna, sajnos csak volna.

Van ugyanis nekünk egy állatvédelmi törvényünk. A félholtra vert pincsi, aki kitudja mennyi hányattatást és verést kapott, átesik egy komoly, több órás műtéten. Intenzív osztályon kezelik, majd végre egy hölgy elviszi otthonába, és egy egész hétvégén ápolja, szereti. Majd a hét elején megjelennek nála a rendőrök egy állatmenhely képviselőivel, és lefoglalják az akkor még fel sem ocsúdó állatot! Szegény állatnak menhelyen, egy ketrecben kellett landolnia és mint bűnjel ott is marad az eljárás végéig!

Jól értjük, az eljárás végéig, ami akár évekig is eltarthat. Az állatka addig esetleg el is pusztulhat, de ez nem számít. (Ha ez megtörténne, az állatkínzó gazdi akár kártérítési pert is indíthat, hogy gondatlan tartás miatt elpusztult az ő ebe.)

A rendőrök és a menhely teljesen jogszerűen jártak el, csak felmerül a kérdés, hogy mennyire humánus a jogrendszer, ha ebben az esetben ez a törvényes eljárás menete. Ha végiggondoljuk a kutyán csattant az összes ostor. Kutyául kíváncsi vagyok a végeredményre, természetesen utána fogok járni. Folytatom...

Egy Svédországban dolgozó hölgytől kaptam egy e-mailt, amiben nagy szeretettel és önzetlen odaadással mesél: önkéntes lett egy stockholmi macskaotthonban. Nagyon tanulságos egy mondata, amiből le lehet vonni a következtetést: így is lehet...

"Nemrég felcsaptam önkéntesnek a stockholmi macskaotthonban. Az első látogatásom után gondoltam, írok erről az érdekes helyről és az itteni elképesztő higiéniai rutinokról a Macskapcsolatnak. Fogadjátok szeretettel az írást!

Ebben a nonprofit létesítményben folyamatosan kb. hetven macskát látnak vendégül. A cicák elhunyt gazdáiktól, allergiássá vált családoktól és hasonló helyekről származnak, de sok állatot hoznak be rendőrök, és elvadult cicák is otthonra lelnek itt. Az otthont kizárólag cégek és magánszemélyek támogatásából tartják fent, állami támogatást nem kap. Maroknyi alkalmazott van, az összes operatív munkát önkéntesek végzik. Az almot és táplálékot szinte 100%-ban a nagy eledelgyártó cégektől kapják ajándékba. Az otthon nemrég egy 300.000 eurós hagyatékban részesült, ebből a pénzből szeretnének egy korszerűbb épületbe költözni. A macskák minden esetben állatorvosi ellátásban, bolhátlanításban, sterilizálásban és chipes vagy tetoválásos jelölésben részesülnek - a betegen bekerült cicákat karanténben tartják.

A félénk macskákat szocializálódós, terápiás csoportokban tanítják ismét együtt élni az emberrel, az egészséges, szociális cicákat pedig meghirdetik elvitelre. Egy macskáért száz eurót kell fizetni: ez a viszonylag magas összeg fedezi az ellátás egy részét, és azt a célt is szolgálja, hogy tényleg csak komoly érdeklődők vigyenek el macskát, olyanok, akik meg is tartják az állatot. A borsos ár ellenére a legtöbb macska előbb-utóbb új otthonra talál.

Az önkéntes munkára e-mailben jelentkeztem, és hamarosan behívtak interjúra és egy bevezető műszakra. A beszélgetés és eligazítás után bevezettek a cicákhoz, akik 3-4 részlegre osztva lakják az otthont. A karantén részlegre csak egy dolgozó mehet be, ő a többi macskát nem láthatja aznap. A kiscicák külön vannak, a félénkek ismét külön, a felnőtt, egészséges cicák pedig egy nagyobb, nyílt házrészben. Itt kezdődött a próbaműszak.

A 'ketrecek' (jobb híján használom ezt a szót) másfél-két négyzetméter nagyságú részlegek, melyek egészen a plafonig nyitottak, tehát egész kis szobácskát alkotnak. Középen egy nagy, nyitott tér van, amolyan közös nappali, napközben ide kiengednek néhány macskát, hogy szabadon mozoghassanak. Minden ketrecben egy-két macska lakik. A fal és ajtó alja plexi, felső része rács, tehát egész világos és nyitott mindegyik ketrec.

Minden ketrecben van egy függönnyel elkerített fekvőkosár, ahol a cica elbújhat, mászóbútor, fedett alom (két cica esetén kettő), rengeteg rongy és játék, valamint a takarításhoz szükséges alomlapát és kis seprű, kislapát. Mindegyik ketrecben van továbbá egy kényelmes szék, amelyben leülve foglalkozhatunk a macskákkal. A ketrec rácsán tájékoztató függ a bentlakó macskáról: honnan származik, milyen a személyisége, esetleg speciális kosztot igényel, vagy valamelyik rongya fontos neki, és mosás után azonnal tegyük vissza hozzá! Egy jelentési ívet is ki kell tölteni a reggeli és esti műszakosnak egyaránt: evett? ivott? vizelt? kaki állaga? egyéb megjegyzés? takarítás szignó.

Minden egyes ketrec között kötelező az alkoholos kézfertőtlenítő használata.
A munka a takarítással kezdődik. Az almot kitisztítjuk, az esetleg szétrugdalt szemcséket összesepregetjük, szemetesbe öntjük. A ketrecet felsöpörjük, szőrt és egyebet kirázzuk a rongyokból, a piszkos rongyokat a szennyesbe tesszük (a három mosógép szinte szünet nélkül üzemel). Friss víz kerül a tálkába, az esetleg kilötykölt vizet feltöröljük egyszer használatos rongyokkal. (Hetente háromszor vízzel és fertőtlenítővel is felmossák a padlókat, és az almot is gyakran mossák, de ezekben a teendőkben most nem volt részem.) A jelentőívet kitöltjük, aláírjuk, majd leülhetünk a székre, kedveskedni és játszani a cicával. A macskák meghatóan hálásak, és örülnek minden látogatónak. Tartottam tőle, hogy idegenként tartózkodni fognak tőlem, de kitörő örömmel fogadtak, még a legfélénkebbje is odajött egy kis simogatásért.

Néhány ketrecen sárga köpeny, gumikesztyű és mamusz lóg: a náthás cicákhoz csak ebben a védőöltözetben szabad bemenni, és csak azután, hogy a többi cicát elláttuk. A látogatás végeztével a köpenyt vissza kell akasztani a ketrecre.

A takarítás végén kidobjuk a szemetesvödörből a zacskót, a vödröt meleg vízben, fertőtlenítő mosogatószerrel elmossuk és alkoholos fertőtlenítővel fújjuk be. Ezután jön az etetés. A cicák reggel fél deci konzervet és fél deci szárazat, este pedig fél deci szárazat kapnak. Nagyon kevésnek tartottam ezt a mennyiséget, de megmagyarázták, hogy ennél többet nem égetnek el, és valóban mindegyik macska jó bőrben van. Akit lefogyva, gyengén hoznak be, annak a jelentőívére rávezetik, hogy extra eledelt kapjon. Az éléskamrában van speciális eledel is, kismacskáknak, vagy nagyon lefogyott cicáknak. Az külön öröm, hogy mit rendeznek az etetőidő közeledtével. Némelyik olyan műsort csap le, hogy hihetetlen: a rácson mászkálnak, hangosan nyávognak, mintha évek óta nem láttak volna ételt.

Etetés után a négy óra hosszú műszak végéig játék és foglalkozás a cicákkal: ez ugyanolyan fontos, mint a takarítás. Az ember hamar kiismeri, hogy melyik a mókamester, melyik a félénkebb, melyik szereti, ha ölbeveszik és melyik imádja kergetni a narancssárga tollas játékát.

Összegezve, azt hiszem, sokkal többet kaptam a cicáktól, mint amennyit adni tudtam nekik, és alig várom, hogy a szabadságom leteltével ismét velük tölthessem a kedd estéket.

Rékuc"
 

A macska tulajdonosa fanatikus vadvilág fotós. Úgy döntött, hogy öt téli hónapra az egyedülálló, védett területre, Kamcsatkára költözik. A macskáját, Ryskát nem tudta - és nem is akarta - más gondjaira bízni ilyen hosszú időre, ezért együtt vágtak neki az útnak. Két nagy csomagjában a macska volt, hordozójával, és az állatnak fél évre elegendő élelmiszertartalék.

Téli szálláshelyükön egy pajtában a fotós minden reggelt kávéval és sült tojást szalonnával kezdett, utóbbi a rókák mindennapi kábítószerévé vált. Csapatostól jártak az illatra, és ez tökéletes alkalom volt az egyedi fotók elkészítésére. Soha nem látott mennyiségű róka látogatott el rendszeresen a pajta környékére, versenyezve, hátha nemcsak az illat, hanem maga a szalonna is előkerül.

Ryska volt persze, aki minden nap jól is lakott, később már csak hobbiból vadászott a helyi egerekre. A szalonnavadászatban viszont komoly ellenfelek lettek: a teknőctarka macs és a vörös ravaszdik.

Igaz, hogy ez a blog alapvetően macskákról szól, de egyben állatvédő napló is, ezért írnom kell egy tegnapi esetről - mert egyrészt vérlázító, másrészt tanulságos.

Egy ismerősöm telefonált tegnap este, hogy ha tudok, azonnal menjek a Moszkva térre, mert egy kutyust éppen agyonver a gazdája. Sajnos a város másik végén voltam, így mikor odaértem, már késő volt. Az elmondás alapján a járókelők arra lettek figyelmesek, hogy egy férfi pórázon rángat a villamossínek között egy kiskutyát. Ütötte, rugdosta, üvöltözött vele, ami ugyebár teljesen érthető viselkedés egy védtelen pincsivel szemben. A dolog annyira elfajult, hogy mire az ott várakozók és arra járók odaértek, a kutya félholt volt. Alig lélegzett, sokkos állapotban feküdt a földön, fel volt puffadva a hasa.

A körülöttük állók, mindenki, kortól, nemtől függetlenül nekiesett az állat gazdájának, hogy miért csinálja ezt. Nem bántak kesztyűs kézzel vele. A férfi azt mondta, hogy ő hajléktalan, és nem is bántotta, majd letagadta, hogy az övé lenne a kutyus. Kihívták a rendőrséget. Az igazoltatás után kiderült, hogy egyáltalán nem hajléktalan, sőt, akkor már ki szerette volna fizetni a kutya orvosi ellátását. A kutyusét, aki már csak a földön fekve agonizált, és segélykérően nézett a tömegre. Vajon mit tudott tenni, hogy így járjanak el vele - és főleg a gazdája, akihez hűséges és szereti.

Az összegyűlt tömegben lincshangulat alakult ki. Sokan felajánlották, hogy elviszik a szegény áldozatot állatkórházba, vagy kifizetik az orvost. Talán csak egy ember volt, aki nem állt a helyzet magaslatán. Egy fiatal férfi - aki állatorvosnak tanul - azzal volt elfoglalva, hogy megtudja a gazda nevét és elérhetőségét, ugyanis, miközben vizsgálni próbálta a kutyát, az állat, valószínűleg a fájdalmak, esetleg a szakszerűtlen fogás miatt, megharapta. Rögtönző orvosunk azt hangoztatta, hogy kártérítést fog kérni az ebtulajtól. (Reméljük pont annyira fog sikerülni a doktorija, mint ahogy leszerepelt tegnap emberségből.)

Szegény kisállatnak valódi hajléktalanok hoztak vizet, áthelyezték a fűre, és ők is fel voltak háborodva. A kegyetlenkedőt bekísérték a II. kerületi rendőrkapitányságra, és előállították. A rendőrök nem engedték, hogy bárki elvigye az akkor már alig pihegő ebet, belerakták egy dobozba, és ők gondoskodtak az orvosi ellátásról. Le a kalappal a rend képviselői előtt!

Egy későbbi információ szerint a pincsit a VII. kerületben lévő István utcai állatkórházba vitték. Az orvosi vizsgálat után kiderült, hogy többszörös koponyatörése és bélcsavarodása van, ez utóbbi a doki szerint csak akkor fordulhat elő ilyen kicsi állatnál, ha pórázon fogva a levegőben rángatják, pörgetik. 50-50%-ot ígértek az életben maradására, azonnal műtőbe vitték. Felépülése hosszú hetekbe, hónapokba telhet.

Azt még nem tudom hogy mi lesz a folytatás, mi lesz az embertelen gazdával? Ha élni fog a kutya, visszakapja-e a tulajdonos? Csak abba gondoltam bele, hogy ha ez megtörténhet a főváros egyik legforgalmasabb terén, akkor hányszor történik állatkínzás ebben az országban naponta, ami soha ki sem derül, és az állat sem kap rögtön orvosi ellátást. Azt sajnálom, még hogy nem értem oda időben, és nem tudtam lefényképezni ezt a gazembert...

FRISS HÍR: 2010 06. 16 11:11

Most kaptam a hírt hogy a kutyus kihozták az intenzív osztályról, sikerült a műtét!!!

Előző posztomban a Glamour szépségversenyéről írtam, a Te és a macskád nyereményjátékról, ahol a magazin olvasói beküldhették képeiket, amin kedvencükkel pózolnak. Nekem nagyon tetszett az ötlet, és úgy tűnik, nemcsak nekem.

Tegnap ugyanis kaptam egy e-mailt a macskapcsolat@index.hu-ra, amiben Rubint Réka írt, hogy szokta olvasni a Macskapcsolatot. Náluk az egész család állatbarát, főként lányuk, Lara. Ő alapvetően a lovakért rajong, de a napokban egy nagyon édes perzsa kölyökcicával került közelebbi barátságba, amit meg is örökítettek. Réka, mikor olvasott bennünket, arra gondolt, hogy ő is beküldi a számára legszebb képet, ahol a kislánya egy édi cicussal látható. 

Réka - úgy tűnik - annyira közvetlen, hogy szívesen látja gyermekét egy macska társaságában ezen a blogon - és ezt a jövőben bárki megteheti, tehát mostantól szívesen látok minden ilyen jellegű fotót, és le is közlöm!

A film pont olyan harmóniát, egyensúlyt közvetít, mint amilyen egy Pallas cica. A Pallas macska (Otocolobus manul vagy Felis manul) egy kis vadmacska, ragadozó, Közép-Ázsia hegyvidéki területein él. Mérete körülbelül akkora, mint a házimacskáé, 60 cm hosszú, igen jelentős, 25 centiméteres a farka. Az átlagos súlya 3,6 kg. Szőrzete okkersárga, függőlegesen csíkos, persze ez sokszor nem látszik, mert olyan vastag, lompos a bundája. Először (1776-ban) ezt a fajt Peter Simon Pallas természettudós tanulmányozta, róla is nevezték el Pallas's catnek. Kedvenc zsákmánya a pika, nyulak, kis rágcsálók, madarak, mormoták, kisebb emlősök.

Mivel a Pallas macska testalkatánál fogva nem jó futó, ezért nagy szakértője a csapdaállításnak. Mikor kiszemeli áldozatát, lassan kúszik felé. Külseje maximálisan alkalmas a rejtőzködésre, a homloka lapos, a kicsi lógó fül lehetővé teszi a bokrok alatt, sziklák mögötti tájékozódást anélkül, hogy a zsákmány észrevegye. Kivárja a kellő pillanatot, és akkor lecsap. Olyan fizikai jellemzőkkel rendelkezik, amelyek jelentősen eltérnek más macskaféléktől: a lábak rövidebbek, mint általában, hosszú vastag szőrzet, lompos, vastag, hosszú farok, zömök test.

A szőrzete változik az évszakokkal, a téli szürkébb és kevésbé mintás, mint nyári kabátja. Arcából ítélve akár lehetne a perzsa macska őse is. Visszavezetve a 12 millió évvel ezelőtt kihalt Pseudaelurustól, a Martelli's macskán keresztül jutunk el a Pallas macskáig, tehát az egyik legrégebben élő faj. Ez a szürkületi vadász az ázsiai sztyeppéken él, kb. 4000 m magasságban, ahol nagyon szélsőséges a hőmérséklet, hosszú bozontos bundája és farka segít leküzdeni ezt, vagy menedéket keres barlangokban, hasadékokban. 8-10 évig él a vadonban.

Ritkán van időm divatlapokat nézegetni, de a múlt hónapban az egyik szimpatikus havi magazinban, a Glamourban felfigyeltem egy játékra. A lap olvasói olyan fotókat küldhettek be a szerkesztőségbe, amin kedvenc cicájukkal láthatóak. A www.glamouronline.hu oldalán végignéztem az összes képet, remek érzés volt ennyi macskabarátot látni. A júniusi számban megtalálhatóak a nyertesek, akiket itt is szeretnék közzétenni, remélem, nem sértek meg senkit vele.

Azt szokták mondani hogy mindenki olyan állatot választ társul, amilyen a jelleme. Én tudom, hogy milyen egy cicával együttélni: leírhatatlan jó érzés. Lássuk tehát a (valószínűleg) hozzánk hasonló nyerteseket:

1. helyezett: Karanyicz Zsófia és cirmos cicája, Luca. Róluk egy fotósorozat is készül majd, amit a következő, júliusi számban lehet látni. 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

2. helyezett: Izsó Réka és Miranda fotója, sugárzik róluk a kölcsönös szeretet.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

3. helyezett: Kovács Kitti és Zody.

Nyilván a döntésben sok érv döntő volt, a cicus, a gazdája, a kép ízlésessége, de - végignézve a közel 300 fotót a weboldalon - minden egyes képről a legelső érzéseim: nyugalom, béke és ragaszkodás, amit a cica közvetít.

A macska és az ember már régóta társak, és fantasztikus ötlet volt a Glamourtól, hogy ezt meg is mutatta nekünk képekben.

Somogy megye híres a vadállományáról, ezért kirándulni indultam oda. Ajánlották, hogy próbáljam ki a Siófok-Kaposvár között közlekedő kis piros vonatot, igen lassan halad, pont ideális a vadlesre, és rendszeresen lehet őzeket, nyulakat nem kis létszámban látni a járatról.

A siófoki állomáson pár éve lakott egy cicus, úgy hívták hogy Bendegúz. Sok ismeretlen városlakó gondoskodott róla, még egy kartonból és rakodólapból álló házat is építettek neki, természetesen a nevével ellátva. Bendegúz egyik percről a másikra hirtelen eltűnt.

Most, hogy a sors megint erre sodort, megkérdeztem az első vasutastól, aki szembe jött velem a Balaton-parti állomáson, hogy tud-e valamit a régen közkedvelt cirmosról. Új hírrel nem szolgált, de a beszélgetés alapján kiderült, hogy ő is nagy macskabolond. Jellemző, hogy aki szereti a cicákat, megérzi, hogy ki a sorstársa ebben. Ja, és mellesleg ő a kiszemelt utazási alkalmatosságom vezetője. Véletlenek már pedig nincsenek. Volt még negyedóra a vonat indulásig, addig beszélgettünk.

A mozdonyvezetőt Kőnig Norbertnek hívják, és mondhatom, ritka őszinte, egyenes, jó ember. Elmesélte, hogy egy alkalommal az állomás sínei között - miközben vasúti színt rendeztek - talált egy pár hetes cicust. Természetesen rögtön magához vette, megetette, megitatta. Azzal a tervvel vitte haza, hogy keresnek neki gazdit vagy menhelyre szállítják, mivel abban az időben egy lakásban élt a családjával és két cicával. Persze ember tervez, cica végez. Úgy megszerették, hogy azóta is velük él, a képen már felnőtt cicaként Norbi kisfiával.

Érdeklődtem a vasútvonal felől is, mivel hallottam korábban, hogy ez a szárnyvonal is azok egyike, amiket be szerettek volna zárni. És megint jó helyen kopogtattam, ő volt az, aki nemrégiben az ombudsmanhoz írt beadványában egzakt történeti-levéltári adatokkal felvértezve kérdőjelezte meg: joga van-e egyáltalán a kormánynak a helyiek ellenében egy tollvonással bezárni azt, amit hajdanán az itt élők munkájával, a tehetősebbek pénzéből, közadakozásból, közmunkával felépítettek. Merthogy a Siófok–Kaposvár vasútvonal bizonyos szakaszai ilyenek: azok létrejöttében – szerinte – bizony egy fillér költségvetési pénz sincsen. Norbi 1890-től rendelkezik anyagokkal a vonalról, akár egy történelmi filmet is lehetne készíteni a vonal minkét részének építéséről. Az eddigi kutatásairól egy indexen elérhető fórumot indított évekkel ezelőtt: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9144354 

Gondolom, ezek után nem lepődik meg senki, hogy a két fia és három cicája mellett a legkedvesebb szórakozása a terepasztal-készítés, vasútmodellezés. Ma már Mernyén él az egész család a szülőknél, szinte a kert végében áll meg a vonat. Legközelebbi célja a gőzmozdonytanfolyam elvégzése, amivel nagyon kevés mozdonyvezető rendelkezik. 

Eljött az idő, a menetrendet tartani kell. Az úton csodaszép tájon haladtunk, komótosan, engedve, hogy végignézhessem, ahogy a Kis-Koppány vízén átgázol egy őzcsorda, rengeteg nyuszi ugrándozik a dús növényzetben. Idilli volt ez a nap, és nagyon értékes, mivel megismerhettem egy ilyen embert, mint Norbi. Sok, hasonlóan elhivatott ember kellene a cicáknak és a vasutunknak egyaránt.

Állatvédelmi kérdéseink harmadik részében a parlamentbe került pártok közül az MSZP  következett volna, de a leköszönő környezetvédelmi miniszter megkeresésemre azt reagálta, hogy ő nem kompetens a kérdésben. Elirányított viszont egy politikustársához, aki - állítólag - járatos a vadgazdálkodási témában. Ő viszont annyira gőgös volt, hogy még arra sem méltatott, hogy kimondja, nem kíván az ügyben nyilatkozni. Sajnálom, mert ez a blog nem politikáról, hanem állatvédelemről szól, és itt talán pártállástól függetlenül lehetett volna szólni egy nemesebb témáról.

Ezért a parlamenti többséget szerzett párttal, a Fidesszel folytattam a sorozatot, Dr. Illés Zoltán kijelölt környezetvédelmi államtitkár urat kérdeztem.

- Ön szerint bevált az a korábbi Btk. módosítás, amely letöltendő börtönbüntetést helyez kilátásba állatkínzás esetén - vagy esetleg érdemes lenne egy még szigorúbb, egyértelműbb szabályozás?

- Fejlett, Európai Uniós országokban, mint például Svédországban, Nagy-Britanniában, a Btk. útján szankcionálják az állatkínzást. Azért sikeresek, mert általánosan elterjedt, hogy az állampolgárok kötelességüknek tekintsék az állatkínzás, vagy annak gyanújának bejelentését. Ezeket az illetékes hatóságok komolyan veszik, alaposan kivizsgálják, és amennyiben az állatkínzás elkövetéséről megbizonyosodnak, a jogszabályok adta lehetőségeket kihasználva számon kérik az elkövetőket. Igen gyakoriak a komoly jogkövetkezmények, mint például az állatok elkobzása, az állattartástól való eltiltás, közmunka, pénzbírság, sőt még a börtönbüntetés is.

Itthon még kicsit más a helyzet. Úgy gondolom, hogy magát a Btk. szövegét előbb vagy utóbb érdemes lenne felülvizsgálni, és amennyiben indokolt, kibővíteni, hogy ne csak maradandó egészségkárosodás, illetve az állat pusztulása esetén lehessen egy elkövetőt felelősségre vonni. De emellett rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a kérdéskört mindenki a maga illetékességi körében komolyan vegye. Sajnos még mindig szenzációnak minősül egy-egy ügy, ahelyett, hogy az állatkínzás szégyen lenne. Bízom benne, hogy az előttünk álló évek megteremtik a kellő feltételeket a végrehajtásért felelős hatóságoknak, a rendőri szerveknek, valamint a bíróságoknak annak érdekében, hogy a Btk-s tényállás valóban visszatartó erő legyen.

- Mi a véleménye arról, hogy a nagy botrányt kavart filmrevett macskagyilkossági ügyben a teljesen cinikusan viselkedő elkövető Toepler Zoltán felelőssége nem volt megállapítható? 

Megdöbbentőnek és rendkívül elszomorítónak tartom az esetet. Először is, az állatkínzás nem művészet és nem önkifejezési mód, hanem bűntett. Ezt nemcsak az elkövetőnek, hanem a Magyar Filmszemle zsűrijének is tudnia kellene, de ha nem tudná is, a jogszabályok akkor is érvényesek. Másodsorban, a vízbefojtás nem eutanázia, és ezt minden szakember, illetve állatorvos alá tudja támasztani. Végezetül, az, hogy az elkövetőt beismerő vallomása ellenére is felmentették, csak alátámasztja azt a tényt, hogy az ügyészségnek és bíróságoknak komolyan kell vennie az állatkínzás bűntettét, és nem a zavaros, egymásnak ellentmondó vallomásokra kell korlátoznia a vádat. A tény, hogy az állatot vízbe fojtották, és erről maga a film ad tudósítást, véleményem szerint elegendő bizonyíték egy büntetőeljárás indításához.

- Rengeteg állat - ahogy ember is - leli halálát az autós gyorshajtás miatt. Tervezi-e a Fidesz a gyorshajtás szigorúbb szankcionálását, és a városokon belül a "zóna 30" területek kiszélesítését, amely persze nem csak az állatokat, de az embereket  is védené a balesetektől zajártalomtól, levegőszennyezéstől?

A Fidesz mind az emberi élet, mind pedig az állatvédelem érdekében tervezi a „zona 30” területek kiszélesítését. Azonban emellett igen fontosnak tartom a külterületi infrastruktúrák és az úthálózat-bővítések okozta állatvédelmi és természetvédelmi problémákat. A természetes élőhelyek fragmentálódása, és esetenként teljes kipusztítása nagyban felelős a biodiverzitás csökkenéséért, a vadállatok táplálkozásának, szaporodásának, vonulásának teljes ellehetetlenítéséért. Magyarország természeti kincseinek megőrzése kiemelt feladat, és úgy gondolom, hogy az új kormányzati struktúra lehetőséget fog arra adni, hogy hatékonyabb munkát végezzünk, hiszen komplex, több szakterületet átjáró problémáról van szó. Végezetül, ide tartozik még a közutakon, autópályákon mindennapos gyorshajtás kérdése is. A sebességkorlátozás betartásával lényegesen lehetne csökkenteni az emberi és állati életeket követelő közúti balesetek mennyiségét.

- Tervezi-e a Fidesz a vadászatra vonatkozó szabályozások szigorítását? Ma Magyarországon  ugyanis a gyakorlatban a vadászok - köztük számos egyébként is helyzeti előnyben lévő politikus, üzletember -  bármit megtehetnek: macskákra és más háziállatokra lövöldözhetnek, terepjáróikkal ott közlekednek, ahol csak akarnak, és még akkor sem vonhatók felelősségre, ha az erdőben vadászat idején véletlenül lelőnek egy embert vagy magánterületet sértenek.

A törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia, és nem megengedhető, hogy legyenek kivételek. Úgy gondolom, hogy az orvvadászat, illetve a szabálytalan eszközzel vagy módon történő vadászat kiemelt területei a vad védelmére és a megfelelő vadgazdálkodásra tett törekvéseknek. A Fidesz ebben az esetben a vadászatra vonatkozó szabályok betartatását tartja kulcskérdésnek, és erre fog koncentrálni.

Igen fontos és sok vitát okozó kérdéskör még a vadgazdálkodási területeken kóborló kutyák és macskák kilövésének lehetősége. Véleményem szerint, bár vadvédelmi okai tudományosan indokoltak, mégis, a mai módszerek igen ellentmondóak, szabályosságuk pedig ellenőrizhetetlen. Egy bokorban szimatoló fekete kutyáról húszméteres távolságban ember legyen a talpán, aki megítéli, hogy kóbor eb vagy sem. A mikrochip – bár igen fontos – de ilyen volumenű hatósugárban nem működik. Úgy gondolom tehát, hogy ez a terület további komoly vizsgálatot érdemel.

- Miként képzeli az Fidesz az állatmenhelyek fenntartását? Normális állapotnak tartja-e, hogy a gazdátlan állatok ellátása lényegében önkéntesek, önfeláldozó munkáján múlik, és az állam, amelynek adóinkat fizetjük, lényegében tudomást sem akar venni erről a problémáról?

A kóbor állatok, kutyák és macskák hatósági elhelyezéséről ma túlnyomórészt gyepmesteri telepek gondoskodnak. Ismeretes, hogy ezeket az állatokat, a jogszabályokban meghatározott időben és módon, amennyiben a gazda nem jelentkezik, illetve örökbefogadás nem történik, humánusan elaltatják. Nagyon szomorú, hogy a telepeknek nincs kapacitása arra, hogy aktívan keressenek gazdát az állatoknak, így kulcskérdés, hogy ebben a munkában ki segíti őket. Számos sikeres együttműködésről hallottam már civil állatvédők és gyepmesteri telepek között, melyben az állat ellátását a hatóság, az ivartalanítást, örökbeadást, vagy a gazda megkeresését a civil fél végezte. Úgy gondolom, hogy ezek az összefogások példaértékűek.

A civil állatmenhelyek fenntartásával kapcsolatban azonban az a határozott véleményem, hogy az állami támogatás nem szerencsés módja bármely civil törekvés helyzetbe hozásának. Ezt külföldi példák is alátámasztják. Nagy-Britanniában például az állampolgárok szemében nem hiteles és nem is támogatandó egy olyan törekvés, amelyet egy adott kormány szponzorál. A Fidesz törekvése egybeesik a pozitív külföldi mintákkal: a civil állatvédelmet segíteni kell, hiszen fontos állami feladatot lát el mind az állatok védelme által, mind pedig oktatói, szemléletformálói tevékenységek ellátásával. Az eddigi forrásszerzési módok (pl. szja 1%) mellé tehát be kell illeszteni az Állatvédelmi Törvényben meghatározott finanszírozási lehetőségeket, vagyis az állatvédelmi hozzájárulás és az állatvédelmi bírság rendszerét.

 (a kép csak illusztráció)

A közelmúltban aggódó állatbarátoktól azt a hírt hallottam hogy a TVK telephelyein illegálisan élő cicákat a cég vezetése szeretné - finoman szólva - likvidálni. Az oda tévedt állatokat a telephely dolgozói rendszeresen etették, viszont - az információ szerint - ezt a felsőbb vezetés nem nézte jó szemmel és esetleg brutálisabb eszközökhöz akartak folyamodni. Az aggódásunk megnyugtatására felkerestük a Mol-csoport kommunikációs igazgatóját, Budai János urat, aki természetesen cáfolta a rémhírt:

"Sajnálatosnak tartjuk, hogy téves információk és részigazságok jutnak el a VH forrását jelentő macskapcsolat.blog.hu szerkesztőihez. A jó hírünk ezekkel szemben az, hogy a vezetői szinten is felvetődött kérdés kapcsán a TVK több humánus megoldáson dolgozik a helyzet megoldására.Fontos leszögezni, szó sincs róla, hogy "megszüntetnénk" a macskák
jelenlétét. Egyfelől a MOL-csoport egésze, így a TVK is, mindennapjaiban is alkalmazza a környezettudatos gondolkodás filozófiáját, amellyel egy ilyen lépés összeegyeztethetetlen lenne. Másfelől, bár a MOL-csoport más telephelyein a legtöbb üzemben nem élnek macskák, néhány üzemben a dolgozók által befogadott kóbor állatok – megfelelően tartva (oltás, etetés stb.) – jelenleg is valóban kellemes színfoltjai a telepeknek. Mi több – ahogy Ön is írja –, korlátozott számú, ellenőrzött keretek között tartható macska jelenléte ivartalanítás, folyamatos oltás és féregtelenítés, bolhátlanítás mellett akár előnyös is lehet a nem kívánatos rágcsálók, kisebb madarak betelepülésének és elszaporodásának megakadályozása szempontjából.

Ugyanakkor az is tény, hogy egy ilyen, fokozott üzembiztonságot követelő ipari technológiai telephelyen a túlszaporodott, ellenőrizetlen egészségi állapotú macskák egészség és biztonság tekintetében – nem elhanyagolható mértékű – kockázatot jelentenek. A TVK Fenntartható Fejlődés és Egészség, Biztonság, Környezetvédelem szervezetéhez a közelmúltban érkeztek jelzések olyan eseményekről, melyek a fenti aggodalmat erősítik: így a magát beszorított helyen érző macska támadásáról, valamint a kóbor macskák által kedvelt meleg klímájú helyeken munkát végző dolgozók bolhafertőződéséről. Ennél is komolyabb üzembiztonsági kockázatot jelenthetnek a kóbor és beteg macskák, hiszen esetleg veszettséget terjeszthetnek, illetve olyan
elektromos zárlatot okozhatnak, amelyek technológiai meghibásodásokhoz és egyéb károkhoz vezethetnek.

A TVK-ipartelep területén becsléseink szerint minimum 150-200 macska él. Ilyen nagyságrendű populációt az Ipartelep esetében már túlszaporodottnak kell tekintenünk. A túlszaporodás tényéhez hozzájárult, hogy a dolgozók egy része alkalomszerűen eteti az állatokat. Legutóbbi akciónk keretében emiatt közel egy köbméternyi, a macskák etetésével és almozásával kapcsolatos hulladékot szedtünk össze. Az etetés miatt a környezet is elhanyagolt és szemetes látszatot kelthet azokon a területeken, ahol a macskák nagyobb gyakorisággal találkoznak a munkavállalókkal, mindez ráadásul rontja a
társaságnak a környezet megóvására tett egyéb intézkedéseinek hatékonyságát.

A fent említett okok miatt a „macskakérdés” megnyugtató rendezésére szolgáló megoldásokon jelenleg is dolgozunk. Három problémát kell megoldanunk:
Az első, a jelenlegi túlszaporodott állomány létszámának csökkentése. Erre a legjobb és leghumánusabb megoldás, ha állatmenhelyeken elhelyezzük a fölös állományt. Ennek érdekében az elmúlt hetekben számos alapítványt és menhelyet hívtunk fel, amelyeknél esély lehet macskák humánus elhelyezésére. Négy-öt helyről kaptunk olyan feltételes visszajelzést, hogy 5-10 macskát ideiglenesen befogadnak és megpróbálnak gazdát keresni nekik. Ezeket az alapítványokat megkeressük és befogás után dokumentáltan
folyamatosan adunk át nekik macskákat. A második probléma annak megoldása, hogy a megmaradó állomány ismételt túlszaporodását megakadályozzuk. Ennek legjobb módja, ha az itt maradó állományt befogjuk, ivartalanítjuk, beoltatjuk, majd ezt követően engedjük
újra szabadon. A természetes egyensúlyban levő populáció valószínűleg ivartalanítás nélkül sem szaporodna túl etetés nélkül.

Végül, de nem utolsósorban azt is meg kell oldanunk, hogy dolgozóink megértsék: a macskák alkalmi etetése felborítja a természetes populáció nagyságrendjét és egyensúlyát. Egy állatról való gondoskodás folyamatos felelősséggel jár, nem alkalomszerű tevékenység. Elkötelezettek vagyunk tehát, hogy mindent megtegyünk azért, hogy megfelelő egyensúlyban működjünk a minket körülvevő környezettel, és ennek megfelelően rendezzük az itt élő macskák sorsával kapcsolatos kérdést is."

Üdvözlettel

Budai János
MOL Group
TVK Plc. / Corporate Communication

A fentieket olvasva egy példamutató állatbarát cégvezetés képe rajzolódik ki, akik felelősségteljesen kezelik ezt a helyzetet. Reményeink szerint ez valóban a leírtak szerint realizálódik. Rövidesen érdeklődünk majd a fejleményekről. Addig is ezzel a levéllel próbálunk mintát mutatni más - cicakérdéssel találkozó vállalatoknak. 

Sorozatunk második része - a Jobbiktól Kepli Lajos válaszolt állatügyi kérdéseinkre.

Ön szerint bevált az a korábbi Btk. módosítás, amely letöltendő börtönbüntetést helyez kilátásba állatkínzás esetén - vagy esetleg érdemes lenne egy szigorúbb, egyértelműbb szabályozás?

Szükséges az állatkínzás tényállását a Btk-ban szerepeltetni. A szabályozás jelenleg is elég szigorú, azonban tudni kell, hogy a bűnelkövetők számára nem a szigorú szankciók, hanem a lebukás magas kockázata a valódi visszatartó erő.

Azonban hiába szigorú a törvény, ha évente néhány ítélet születik csak állatkínzás bűntette tárgyában. Sajnos az állampolgárok tanúvallomással együtt tett feljelentésének hiánya, illetve a hatóság hivatalbóli észlelésének elmaradása miatt az állatkínzás gyanús eseteknek csupán kis százaléka kerül a rendőrség látókörébe. Ennél is kevesebb jut el az ügyészségre, majd végül a bíróság elé, ahol sajnos döntően enyhe ítéletek születnek.

Mi a véleményed arról, hogy a nagy botrányt kavart filmre vett macskagyilkossági ügyben a teljesen cinikusan viselkedő elkövető Toepler Zoltán felelőssége nem volt megállapítható?

Állatszerető emberként azt gondolom, hogy ez elkeserítő. Mivel a bűncselekmény időpontja a felvételről nem volt egyértelműen megállapítható – így elképzelhető, hogy ténylegesen elévült a cselekmény. Ez azonban csak büntetőjogilag mentesít, erkölcsileg nem. Személyes véleményem, hogy néhány hónap állatvédelmi közmunka talán jótékony hatással lenne az ilyen elkövetőkre. Természetesen csak szigorú felügyelet mellett.

Rengeteg állat - ahogy ember is - leli halálát az autós gyorshajtás miatt. Tervezi-e a Jobbik a gyorshajtás szigorúbb szankcionálását és a városokon belül a "zóna 30" területek kiszélesítését, amely persze nem csak az állatokat, de az embereket  is védené a balesetektől zajártalomtól, levegőszennyezéstől?

Állatvédelmi szempontból nem a sebességet kellene korlátozni: a városokon belül döntően a kóbor ebek és macskák lesznek gázolás áldozatai – az állat azonban felügyelet nélkül nem lehet szabadon a közterületen, ezt jogszabály mondja ki. Inkább ennek a rendelkezésnek a betartatására kellene koncentrálni (mikrochipezett ebek és egységes nyilvántartás).

Fontos lenne a felelős állattartás kialakítása, hiszen a kóbor ebet nemcsak elütik, sokszor maga a kutya okoz – akár halálos – balesetet, melyért az állat gazdája a felelős. Mikrochip és országos nyilvántartás nélkül azonban nem állapítható meg az állat tulajdonosa.

Egyéb állatokat (pl. vadak) főként a településeken kívül ütnek el, itt amúgy sem lehetséges a sebesség korlátozása.

Tervezi-e a Jobbik a vadászatra vonatkozó szabályozások szigorítását? Ma Magyarországon  ugyanis a gyakorlatban a vadászok - köztük sok politikus - bármit megtehetnek.

Természetesen nem szabad különbséget tenni "helyzeti előnyben lévő" és egyéb vadászok között, a szabályok mindenkire egyformán kell vonatkozzanak. Az emberi viselkedés inkább morális, etikai kérdés, kevésbé állatvédelmi. A Jobbik azt szeretné elérni, hogy ne legyenek a "jog felett álló" személyek, akik bármit megtehetnek következmények nélkül. Más kérdés, hogy jogszabályban meghatározott esetben valóban kilőheti a kóbor ebet és macskát a vadász, ennek azonban fontos természetvédelmi oka van: ezek az állatok elszaporodnak az erdőben és kiirtják az ott honos állatokat, illetve azok utódait.

Miként képzelik az állatmenhelyek fenntartását? Normális állapotnak tartod-e, hogy a gazdátlan állatok ellátása lényegében önkéntesek önfeláldozó munkáján múlik és az állam tudomást sem akar venni erről a problémáról?

Jelenleg minden magyar állampolgár adójából fizeti az állam a gyepmesteri telepek fenntartásának évi több milliárd forintos költségét, azaz gyakorlatilag az állatok legális legyilkolásának fellegvárát.

Ehelyett, a kutyák kötelező mikrochipezésével, és ennek országos adatbázisban történő nyilvántartásával minden eb hazajuthatna, a befogás költségeit az állattartó fizetné, illetve az eddig gyepmesteri telepekre fordított pénzt állatvédelmi kiadásokra, a kóbor állatállomány további növekedésének megakadályozására, azaz ivartalanításra kellene fordítani.

Ez és az ezzel párhuzamos felelős állattartás kialakítása végső soron azt jelentené, hogy tíz éven belül a menhelyeken lévő, valamint a befogadásra váró állatok létszáma jelentősen lecsökkenne.

Új minisorozatot indítok, melyben a parlementbe bejutott pártok egy-egy szakértője nyilatkozik a Macskapcsolatnak cica- és állatügyi terveikről. Elsőként az LMP részéről Kaufer Virágot értük el.

Szerinted bevált az a korábbi BTK-módosítás, amely letöltendő börtönbüntetést helyez kilátásba állatkínzás esetén - vagy esetleg érdemes lenne gondolkozni egy még szigorúbb, egyértelműbb szabályozáson?

A börtönbüntetés nagyon fontos eleme a törvénykezésnek, különösen a szervezett bűnözésnek tekinthető viadalokat és a gondatlanságból elkövetett állatkínzást tekintve. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a megelőzésbe fektetett pénzt és energiát, ami az LMP rendészeti és közbiztonsági elképzeléseibe is beleillik. Ehhez meg kell erősíteni a helyi alapítványok és állatvédelmi szervezetek jogkörét, illetve be kell hozni a közösségi rendőrség rendszerét, amely hasonlóan működne az egykori körzeti megbízott rendszeréhez. Az állatok esetében a közösségi rendőrség szoros együttműködésben állna a helyi állatvédelmi szervezetekkel és az állatorvossal is, ezáltal kapva képet arról, hogy hol zajlanak illegális viadalok, kutyaszaporítás, illetve hol vannak állatkínzásra utaló jelek.

Rengeteg állat - ahogy ember is - leli halálát az autós gyorshajtás miatt. Tervezi-e az LMP a gyorshajtás szigorúbb szankcionálását, esetleg a városokon belül a "zóna 30" területek kiszélesítését, amely persze nemcsak az állatokat, de az embereket is védené a balesetektől, zajártalomtól, levegőszennyezéstől?

Az LMP igen sok javaslattal állt elő, melyek elsősorban Budapesten de más nagyvárosokban is az autós közlekedés ésszerű keretek közé szorítását szolgálnák. Ezek az általad felsorolt problémákat is megoldanák. Az egyik ilyen a dugódíj, a másik a forgalomcsillapított és gyalogoszónák további bővitése, nemcsak a belvárosban hanem más kerületekben is.

Tervezi-e az LMP a vadászatra vonatkozó szabályozások szigorítását? Ma Magyarországon ugyanis a gyakorlatban a vadászok - köztük számos egyébként is helyzeti előnyben lévő politikus, üzletember -  bármit megtehetnek: macskákra és más háziállatokra lövöldözhetnek, terepjáróikkal ott közlekednek, ahol csak akarnak, és néha még akkor sem vonhatók felelősségre, ha az erdőben vadászat idején véletlenül lelőnek egy embert vagy magánterületet sértenek.

Az LMP szerint a vadvédelmet földrajzilag ki kell terjeszteni és szigorítani kell, de a fenti problémára ez önmagában nem lenne elegendő. A közösségi rendőrség és a kiterjesztett jogkörrel ellátott állatvédelmi szervezetek együttműködése segítene abban, hogy a kóborló állatokat a vadászok helyett az elhelyezésükre felhatalmazott szervezetek találják meg előbb. Az általad említett felelősségre vonás kérdése ha felmerül, akkor az már nem állatvédelmi ügy, hiszen az előírások szerint mindkét eset szabálysértésnek illetve bűncselekménynek számít.

Miként képzelitek az állatmenhelyek fenntartását? Normális állapotnak tartod-e, hogy a gazdátlan állatok ellátása lényegében önkéntes alapon működik, önfeláldozó emberek munkáján múlik, és az állam, amelynek adóinkat fizetjük, lényegében tudomást sem akar venni erről a problémáról?

Szégyen az, hogy a gazdátlan, kóborló állatok humánus kezelése még mindig nem megoldott Magyarországon. Az LMP egy olyan megoldást képzel el, amiben a civil szervezetek sokkal fontosabb szerepet kapnának, és részben állami támogatásból, szerződéses alapon végezhetnék nagyon fontos szemléletformáló és menhelyfenntartó munkájukat. Az LMP szerint ezt a kérdést csak úgy lehetne megoldani, ha a civilek és a hatóságok partnerségre lépnének, mindkét fél számára elfogadható feltételekkel. Erre számos példa van Nyugat-Európában, melyekből tanulni lehetne, és adaptálni őket.

Az állatvédők sokszor kapják azt a képükbe, hogy ugyan már, így is nagy a kutya-macska szaporulat stb. Itt a blogon is volt már - szerencsére nem sok - olyan vélemény, ami ezt a hozzáállást tükrözte. Persze azért a természetfilmeket mindenki szereti, megnézi, és meg is hatódik azon, ha egy ország büszke a náluk honos állatokra. Esetleg nemzeti jelképnek tekinti, de mindenképp védi a meglévő állományt.

A gyerekektől a felnőtteken keresztül egészen az idősekig sokak legkedvesebb állatfaja a nagymacskák csoportja. Milyen gyönyörűek és félelmetesek, ahogy vadásznak a szavannákon, vagy ahogy a szibériai tigris - még néhány élő példánya - a hófedte tájakon uralja területét.

De egy dologgal nagyon kevesen vannak tisztában: nekünk, magyaroknak is van egy őshonos nagymacskánk, a hiúz. Európa legnagyobb macskaféléje alapvetően a Kárpátokban, közel 3000 példányban él. A Kárpátok lábát képező hazai, Északi-középhegységben is található néhány egyed az eurázsiai hiúzból, nem egészen két tucat.

Az ok, amiért itthon nem nagyobb a létszámuk az, hogy igen nagy összefüggő erdőterületet igényelnek. Mivel nagyon félnek az embertől, ezért csak olyan helyet választanak otthonul, ahol zavartalanul vadászhatnak, közlekedhetnek és megtalálják a számukra megfelelő táplálékot: pockot, egeret, nyulat, de akár a rókát, őzet, nagyobb madarakat is elkapják.

A WWF magyarországi szervezete is felteszi a kérdést: tudtad-e, hogy élnek Magyarországon hiúzok? Ők azon dolgoznak, hogy minél nagyobb területen vissza tudják állítani az állatok természetes élőhelyeit, gazdálkodástól mentes vadonokat hozzanak létre. Így fennmaradhatnak a megritkult erdei növény- és állatfajok, állományuk esetleg idővel gyarapodhat is.

Ez a folyamat az utóbbi időben igen sikeres, a WWF és más állatvédők közreműködésével is. Erre utal, hogy az elmúlt évtizedekben szinte eltűnt eurázsiai hiúz újra feltűnt erdőinkben - ezt a folyamatot mindenkinek támogatnia kell, aki egy kis felelősséget is érez az állatok iránt.