Az elmúlt időben nagyon közkedveltté vált a távolkeleti kultúra, és sokan választják pihenési célzattal a világ ezen táját. Van, aki felületesen, csak szereti kihasználni Ázsia keleti része által nyújtott varázslatos nyaralási lehetőséget, de van azonban olyan is, aki beleszeret, és rabjává válik a helyi stílusnak, életnek. Én szerettem volna megtudni, hogy távol tőlünk hogyan állnak a macskákhoz, és ehhez egy olyan hölgyet találtam, Karsai Mónika személyében, aki hosszú időt töltött Thaiföldön, ahol elsajátította a thai masszázs legősibb tanait. Itthon nyitott egy szalont Chi massage néven, ami a chi - mint életenergia - alapjaira épül, lelki megközelítése a tradicionális thai masszázsnak.

"Éveket töltöttem Thaiföldön, ahol a helyi mesterek bevezettek a thai masszázs alapjaiba. Örök hálával tartozom a drága Nang Euan mamának, aki kiválasztott – s mintegy fogadott lányaként – éveken át tanítgatott. Később a bangkoki Wat Pho masszázsiskolában megszereztem a tradicionális thai masszázzsal kapcsolatos összes nemzetközi diplomát, és azóta is minden évben újabb és újabb mestereket keresek fel, hogy tovább bővítsem tudásomat. Magyarországon a Natura Holisztikum Magánegyetemen, 2005-ben egészségfejlesztő terapeutaként diplomáztam, ma már más néven működik, de immár tíz éve tanárként is együttműködöm velük.

E sokoldalú tudással felvértezve a Chi Thai Masszázs Központot (www.chimassage.hu) azzal a céllal hozták létre az Istenhegyi Magánklinikán, hogy itt, egy helyen találkozzon a keleti és a nyugati szemlélet, az egyik legősibb távol-keleti gyógyítási tradíció a modern orvostudománnyal"

Neked volt/van saját cicád?

"Én lakásban élek, szerintem az állatoknak jobb, ha van kertkapcsolat, hogy szabadon élhessenek, legyen mozgásterük, ezért nincs. A szüleim kertes házban laknak, nekik több cicájuk is van, az én kedvencem Misi volt, egy igazi egyéniség. Reggel elkísért a buszmegállóba iskolába menet, és nem tudom, honnan tudta, mikor érkezem, de sokszor elém is jött. A testvérem lakásban tart házimacskát, az ő példáján keresztül is úgy látom, hogy a szobacicák jóval testesebbek, mint kertben élő társaik, mert nincs elég terük a mozgásra."

Tapasztalataid alapján Thaiföldön milyen a cicák megítélése?

"Szeretik őket, de ritkán tartják lakásban. Amíg kicsik, közelebb állnak az emberekhez, de érett korukban inkább csak ha éhesek, akkor közelednek a hozzánk. Még a gyönyörű thai cicák is szabadon élnek; vagy a kertben, nem mennek el. Vannak házi kedvencek, kóbor állatok, templomokban élő macskák. Nem nagyon jellemző, hogy otthon cicát tartanának. Én úgy látom, a thai fajta kedvesebb, simulékonyabb, figyeli gazdája minden rezgését."

Magyarországhoz képest sok vagy kevés a kóbor macska, és hogyan kezelik őket?

"Sok a szabadon élő állat, de ott nem zavarják az embereket a kóbor állatok, a mindennapok részei. Jóval több kóbor kutyát látni, mint macskát Thaiföldön. Hosszú évek óta nagyon jól működő alapítványaik vannak a kóbor, illetve sérült állatok megsegítésére. Thaiföld egész területén látni adománygyűjtő dobozaikat. Ők a kóbor állatok sterilizálásában látják a hosszú távú megoldást (kiszámolták, hogy ha egy pár, egy év alatt minimum 16 utódot teremt, természetesen azoknak is lesznek kölykeik, így három év alatt minimum 500-zal több gazdátlan állat lesz páronként), viszont ezzel egy időben kapnak veszettség elleni oltást is. Úgy látom, hatékony ez a megoldás, egyre kevesebb a kóbor állat. De nem szabad elfeledni, hogy ott más az éghajlat és a körülmények, így ezek az állatok nem szenvednek annyira, mint nálunk. A thai nép buddhista, hisznek a reinkarnációban, így nyitottabbak is a segítségre." 

Te, aki a thai életformát, ezen belül a gyógyászatot, masszázst, spiritualitást is elsajátítottad, érzel-e valamilyen párhuzamot a macskák misztikus spiritualitása és a chi között? 

"A macskák nagyon spirituálisak, különösen a thai cica. Mindig megérzik, ha valami baj van, lesz. Például a cunamit is előre jelezték, de így van ez akkor is, ha jön egy monszun. Megérzik és levezetik a negatív energiákat. Talán mert ott többnyire szabadon élnek, emberi tulajdonságokat is felfedezhetünk bennük. Hangjuk olyan, mint egy gyermeké. Amikor nincs baj, sugározzák a harmóniát. Én abban látok hasonlóságot, hogy mi is a belső harmónia megteremtésére és a negatív energiák levezetésére helyezzük a hangsúlyt a tradicionális thai masszázsban."

A World Trade Center 2001. szeptember 11-i ledőlése után nagyon sok szomorú és rendkívüli történetet lehetett hallani a túlélőkről. Talán kevesen tudják, hogy egy macska is volt a túlélők között. A tragédia után két héttel a romok alatt, az egykori étterem alagsorában, a tulajdonos talált rá egy dobozban, szalvétával lefedve a robbanást túlélő cicára és három kölyökmacskájára.

Azonnal mentőt hívtak, és Dr. John Charros mentőorvos megállapította, hogy az állapotos cica a robbanás következtében bent rekedt a romok alatt, és itt hozta világra kölykeit. Az anya nagyon lesoványodott, meg volt fázva, és bakteriális fertőzést is kapott, de a kicsik jó formában voltak. Valószínű, hogy sikerült némi táplálékhoz jutnia a cicamamának, és így tudta megetetni kicsinyeit. A cicacsaládot állatkórházba szállították, az anyát "Remény", a kicsiket pedig "Szabadság", "Borostyán" és "Zászló" nevekre keresztelték.

A híres cicusok novemberben elhagyhatták a kórházat, és felépült a hős mama is, egészségesen szállították mindannyiukat leendő otthonukba. Az étterem tulajdonosa fogadta örökbe mind a négy cicát. Ez a történet is igazolja, hogy a bársonytalpúaknak hét életük van.

Nem hajlandóak a postások  leveleket kézbesíteni egy West Yorkshire-i házhoz, mert a képen látható cicus rémisztgeti a tisztviselőket.

Tiger, egy 19 éves fekete-fehér macska, akit azzal vádolnak a Royal Mail alkalmazottai, hogy napi három alkalommal szállítanák a küldeményeket, de ahogy közelednek a ház postaládája felé, felemelkedik a postaláda fedele, és a vérmes cicus üldözőbe veszi a postásokat. Végigkergeti őket a kerti ösvényen, több alkalommal sérüléseket is okoz a - Tiger szerint - illetéktelen betolakodóknak.

Az angol postai cég két hétre felfüggesztette a kiszállítást, a gazdi, Tracy Brayshaw kénytelen a központi irodában átvenni a számára érkező küldeményeket. Az iroda inkább összegyűjti számára. Brayshaw asszony szerint elég nehéz elhinni ezeket a rémtörténeteket a kedvencéről, ugyanis Tiger már nagyon öreg, egy nap húsz órát alszik, mélyen és még horkol is. Ha felmászik egy fára, már lemászni nem tud. Ezért fellebezéssel él a felfüggesztő határozat ellen.

Eleinte számára is viccesnek tűnt inkább a hír, de egy kicsit túlzónak találja a Royal Mail határozatát, amely szerint nem fog a ház közelébe menni egy postás sem, mert a macska túl veszélyes. Pedig Tiger szerinte csak egy hűséges, öreg cicus, nem egy Rottweiler. A küldeménykézbesítő cég szóvivője ezek után azt nyilatkozta, hogy elnézést kérnek a kellemetlenségekért Brayshaw asszonytól, és szeretnék folytatni a lehető leggyorsabban a postai küldemények kézbesítését. Megpróbálják kitalálni a módját, hogy munkatársai elkerüljék munkavégzés közben a további szenvedést és a csúnya sérüléseket, mint korábban háromszor.

A történet valóban mulatságos, bár nyilván nem kellemes a postásoknak sem a tigrismacskától való állandó félelemben dolgozni. Szegény Tiger pedig tényleg csak egy idős, morgós cicus lehet, aki már csak koránál fogva is felhatalmazva érzi magát, hogy rendet tartson az ő felségterületén. Nyilván érzi ő is, hogy nem valami jó manapság a közbiztonság. :-)

Amikor végigmegyek az utcán, - legyen az bárhol - legalább egy ablakból egy macskaszempár figyel. Misztikusak, kedvesek, kíváncsiak, mégis rejtőzködőek ezek a macskaszemek. Ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon csak nézelődnek és teljesen elégedettek helyzetükkel, vagy sóvárognak a szabad élet után.

Ez egy olyan talány, amit soha nem fogunk megfejteni. Cicánk határtalanul alkalmazkodó, bármilyen környezetben, panellakásban, kertes házban megtalálja a lehető legkényelmesebb kuckót magának. Mi, gazdik pedig néha azzal a kérdéssel szembesülünk: biztos, hogy jó neki itt bent? Nem szeretne egy kicsit szabadon sétálni, szaglászni a természetben? De mi van, ha nem jön vissza? Vagy elüti egy autó? Esetleg szétszaggatja egy kutya? Vagy úgy megkergetik, hogy nem talál haza?

Mi a helyes döntés? Mindenkinek a saját döntését kell meghozni. Talán fokozatosan hozzá kell szoktatni a kinti élethez?! Talán jobb, ha nem próbáljuk, az a biztos?! Több ilyen levelet kapok, amiből az derül ki, hogy a gazdi nem tud dönteni. Helyettük sajnos én sem. Mindenesetre várom, várjuk a jó tanácsokat. Egy olvasóm levele:

Sokan ismerhetik a cincinnati állatkertet, ami a legnagyobb ilyen hely, ahol vadon élő nagymacskákat tartanak, védenek, bemutatnak - például oroszlánokat, tigriseket, gepárdokat. De talán kevesen tudják, hogy a cincinnati állatkert a legismertebb amerikai állatkert a világon, ahol homoki macskák élnek és szaporodnak. Ez a faj az egyik legkisebb vadon élő macska a világon, fennmaradásuk veszélybe került.

A homoki macska (felis margarita) teljes felszereltséggel rendelkezik mindabból, ami a sivatagi élethez szükséges. Őshonos az afrikai és ázsiai sivatagokban is. Nagyon nagy fülei vannak, amik védik a nagy hősugárzástól. Tappancsai nagy szőrzettel vannak szigetelve a forró homok elleni védelem érdekében - ez és igen kis súlya teszi lehetővé, hogy szinte láthatatlanok a lábnyomai a homokban. Ez rendkívül megnehezíti a saját életterében való tanulmányozását.

Valójában kisebbek, mint a házi macskák, a felnőtt homoki macska súlya 2-3 kg átlagosan. Éjszakai ragadozók, főleg rágcsálókra és rovarokra vadásznak. Nagyon kicsi a vízigényük, mert elegendő számukra a zsákmányból nyert nedvesség. Ha rendkívüli a hőség, akkor beássa magát a homokba, és ott lehűti a testét. A cincinnati állatkertben múlt ősszel született két arab homoki kiscica. 

Hossza: 40-50 cm

Magassága: 25-30 cm

Súlya: 2-3 kg

Élettartama: legfeljebb 15 év

Élettere: sivatag

Táplálék: kis rágcsálók, gyíkok és rovarok

A cincinnati állatkert és macskaház igyekszik fenntartani ezt a fajt, ami megállapításuk szerint a genetikailag legértékesebb kismacska a világon.

 

Tartomány:

Észak-Afrika és Délnyugat-Ázsia

 

Ő Pufi, egy solymári macsek! Sokszor tapasztaltam már - szerencsére -, hogy bizonyos benzinkutaknál, bevásárlóközpontoknál gyülekeznek a cicusok. Nem véletlenül, hiszen ők otthon érzik magukat, ha a dolgozók, a tulajdonosok, az állatszerető emberek élelmet és simogatást adnak ezeknek a kóbor szőrmókoknak.

Így van ez Solymáron is a Ford márkaképviseletének szervizterületén. Itt Pufi csak egy a sok cica közül, aki a környéken lófrál, élvezi most már a napsütést, és tudja, hogy ha megéhezik, akkor itt ellátják finom falatokkal. Mivel szeretettel veszik körül az alkalmazottak, így a szervizbe vagy vásárlási szándékkal érkezők is macskázhatnak bátran. Egy rövid önkelletés után eldobja magát a macsek, és jöhet a simi meg a dögönyözés.

Miközben próbáltam meghódítani Pufit, nevét a biztonsági őr súgta meg bódéjából. A fekete cicus nyilván gömbölyded formájáról kapta az elnevezést, bár pont ennyire bájos bandzsa tekintete is. Ebből két dolog is következik: minden cicust névvel illetnek, és jól vannak tartva, pocijából ítélve.

Bármerre néztem, egy-egy cirmi sétálgatott kényesen mindenfelé. Örömteli, de meglepett kérdésemre, hogy miért kószálhat itt ennyi cica, az volt a válasz, hogy egyrészt mindenki szereti őket, másrészt nagyon hasznosak, mert a környék így meg van tisztítva a kártevőktől. Szimpatikus hozzáállás. Ha valaki tehát állatszerető autós, és ide, a Ford Solymárhoz hozza az kocsiját, akkor mellesleg cicázhat is a várakozás ideje alatt.

Armand Jean du Pleessis de Richelieu, közismert nevén Richelieu bíboros (1585-1642), francia államférfi nagy macskabarát hírében állt.

Poitou-i kisnemesi családból származott, apja katona és udvaronc volt a királyi udvarban, anyja egy híres jogász lánya. Az apai pályát követve Armand is katona szeretett volna lenni, de idővel másként döntött. Egyházi pályafutása magasra ívelt, és XIII. Lajos bizalmasává vált. Ezzel nemcsak hivatali hatalomra, hanem igen nagy vagyonra is szert tett.

Mivel hivatása nem engedte meg a házasságot a mély érzésű bíborosnak, ezért rengeteg cicust gyűjtött maga köré.

A bíboros nagyon szerette a macskákat, sőt: csodálta őket. A kedvenceivel való foglalkozás "a legnagyszerűbb lefoglaltság" - vallotta.

Több mint egy tucat macskát tartott maga körül, név szerint: Lucifer, Gazette, Racan, Perruque, Serpolet, Pyramus, Thisbe, Felim, Mounard Fouqueux, Ludovic (a kegyetlen) és kedvence, Sourmise. Richeliu halála előtt gondoskodott róluk is. Végrendeletében élethosszig tartó életjáradékot hagyott minden egyes tappancsra.

Ez azonban nem kerülhetett be a sikertörténetek közé. Sajnos halála után közvetlenül a Svájci Gárda elégette az összes örökös cicát. Ezzel álltak bosszút a bíboroson, mondván, hogy ők is pont olyan kíméletlenül küzdenek a boszorkányság ellen, mint Richelieu tette egész életében.

Igen hosszú ideig az emberi butaság áldozata lett rengeteg cicus, a boszorkányság egyik megtestesítőjének tartották őket. Szerencsére ez a hiedelem idővel megszűnt, bár a mai felvilágosult időkben is vannak követői a macskagyilkosoknak - rájuk nem hatott a civilizáció fejlődése.

Hamarosan újra megrendezik Szentpétervárott az évek során hagyománnyá vált macska-napot Oroszország legnagyobb múzeumában, az Ermitázsban. A március 28-i rendezvényre számos közéleti szereplő és képzőművész is bejelentkezett. Ezen a napon - a remények szerint - az Ermitázsban élő macsekok egy része gazdira talál.

Az első cica a XVIII. században érkezett a Téli Palotába, I. Péter hozta magával egy hollandiai útjáról. A holland cica leszármazottai jól jártak, mert később, mikor Nagy Katalin cárnő (1729-1796),megalapította az Ermitázst, kijelentette, hogy az ott élő cicák a galériában lévő képek letéteményesei. Előrelátó volt, és tudta, hogy a felbecsülhetetlen értékeket őrző múzeum festményeit csak egy módon tudja a rágcsálóktól megóvni: ha cicákat tart.

Mára az Ermitázsban élő egérfogó cirmik száma megnövekedett, mivel sokan további cicákat adományoztak a múzeumnak, félve attól, hogy tönkremennek a képzőművészet remekei. Kb. ötven macsek is el tudná látni ezt a felelősségteljes vadászmunkát, ehhez képest több százan macskálkodnak az intézményben. A múzeum alkalmazottai szeretettel etetik őket, de a túlszaporulat megelőzése miatt létrehozták a macska-napot.

Ezen a napon a Téli Palota Nagy-udvarában és a múzeum termeiben macskákra fókuszáló kiállítás látható, sok festő ilyen témájú képeivel rendezik be a tárlatot. Interaktív játékokat rendeznek, "Utazás az Ermitázs macskáival" címmel, ami egyaránt megismerteti az érdeklődőket a híres lakókkal és a gyűjteménnyel is.

Az Ermitázs Ifjúsági Központban hivatásos festők és hallgatók, fotósok kreatív gyakorlatokat végeznek, ennek keretében külön témát szenteltek az ember kedvenceinek, a macskának. Az "Ermitázs macskái" kiállítás képei híven tükrözik az állatszerető ember és a cica kapcsolatát, és hogy hogyan viszonyul ehhez a múzeum vezetése és dolgozói.

Mindenki másképp próbálja ezt a témát feldolgozni: ki filmet készít, ki fotósorozatot, van, aki cikket ír egy magazinba. Az Ermitázs kiállítással és macska-nappal kíván adózni ezeknek a csodálatos lényeknek, elmesélni az Ermitázs és a macska kapcsolatát, az Ermitázs legendáját, játékosan, a képzőművészet tárházával. A fenti kép Vladimir Rumyantsev alkotása, Szerenád címmel, ahol megpróbálja humorosan ábrázolni a szentpétervári macskák szerenádjait "azokon a napokon".

A négy éve megrendezésre kerülő macska-napon, minden korábbi évben több mint száz cica lelt gazdira. Az újdonsült tulajdonosok nagyon büszkék arra, hogy a híres múzeum egyik fontos lakóját fogadhatják örökbe. Kíváncsi volnék, hogy a magyarországi múzeumokban hány egér és hány macska élhet?!

 Vladimir Rumyantsev: Egy kellemes találkozó

Élt a nyugat-angliai Plymouthban egy Casper nevű cica. Az eredetileg kóbor állatot 2002-ben fogadta be gazdája, Susan Finden, egy 55 éves hölgy. A cicát azért nevezte el a híres, barátságos szellemről, mert hasonlóan Casperhez, ő is nagyon szeretett kóborolni, mindig szabad szellem maradt.

Casper cica kedvenc hobbija az utazás volt, régi utasként minden buszvezető ismerte, és odafigyelt rá ugyanazon buszjáraton: minden nap a 10 óra 55 percesre szállt föl a lakóhelyéhez legközelebbi buszmegállóban. Miután elhelyezkedett a hátsó ülésen, végigbarangolta a régi hajógyár, a kikötő, a városközpont, bizonyos külvárosi részek és a piroslámpás negyed útvonalát.

A sofőrök odafigyeltek hogy a "szellemes" cicus mindig a megfelelő helyen szálljon le. A buszokon pihenve több tízezer kilométert utazhatott. Az utolsó időkben, ahogy már öregedett, egyre gyakrabban a vezetőnek kellett figyelmeztetnie a kedves utast, hogy otthonánál leszálljon.

A 12 éves kandúrka tragikus körülmények között szenderült jobblétre: cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. A busztársaság a hírt Susantól tudta meg, aki a bundás szokásos felszállóhelyén lévő buszmegállóba függesztette ki a sajnálatos eseményt. A buszos cég megrendült a ténytől, hogy Casper nem száll többet fel a szokásos buszra, ezért az egyik jármű utasterébe kifüggesztették kedvenc fiúcicájuk képét, emlékezve rá.

Bár nem túl szép véget ért a világutazó cica élete, de ezt a 12 évet biztos, hogy szabadon, szeretetben élte, utazta végig és - érdekes - nem zavart senkit.

Rómában a macska fogalommá vált. Ha azt mondod: "i gatti di Roma", nemcsak egyszerűen római cicákról beszélünk, hanem örökségről, életérzésről, hagyományokról.

Az olasz fővárost a cicák uralják: a törvény szerint, ha a küszöbödre született egy cicus, nem vagy köteles gondoskodni róla, de joga van élni. Meg is érdemlik ezek a bájos kis állatok. A legutóbbi népszámlálás alkalmával háromszázezer kóbor, elhagyott állatkát regisztráltak. Róma belvárosában bármerre sétálunk, találkozunk velük: fatuskón ülve, antik oszlopok lábánál heverészve, szobrok karján lógva, vagy ablakpárkányon szundikálva.

Egyedül a Colosseum területén mintegy 200 macska él, de az igazi római macskaszentély a Torre Argentina. Itt találhatóak a város legrégebbi templomai, és egyben ez az a történelmi helyszín, ahol Julius Caesart vetélytársa, Brutus megszúrta, Kr. e. 44-ben.  250-300 cicus talál itt menedéket a belvárosi káosz és forgalom elől. Egy önkéntesekből álló nemzetközi csoport látja el őket élelemmel, gyógyszerekkel (ha szükséges), és ivartalanításukról is gondoskodik - mindezt kedvtelésből. Persze az anyagi forrásokat elő kell teremteni, aminek egy része a fogadókba, panziókba, szállodákba érkező turisták magánadományaiból tevődik össze. Ők sokszor - úgy tűnik - jobban kíváncsiak a macskákra, mint a híres romokra.

De általában az öreg nénik, az úgynevezett "gattare"-k etetik a legtöbbet a vadmacskákat, saját pénzükből. Ők láthatóak reggelente és esténként, amint kosárral a kezükben érkeznek, és táplálják Róma macskáit.

Az éttermek sem felejtkeznek el róluk. Szokásos római életkép: romantikus éjszakai terasz, az asztalon vászonterítő és egy szál gyertya meggyújtva, az elengedhetetlen üveg Chianti, és az asztal alatt vagy a sikátorban ott csemegézik egy cica, a vendégekkel közösen, meghitt hangulatban. Ez mediterrán országokban teljesen általános, mindennapi jelenség.

Azért azt nem szeretnék az olaszok sem, hogy elviselhetetlen méreteket öltsön a fővárosban a kóbor macskák száma, ezért nagyon fontos prioritásnak tartják az ivartalanítást. Az állami állategészségügyi szolgálat például ingyenesen sterilizálja a cicusokat. De szigorúan tiltja a gazdátlan állatok ölését az 1991-es római önkormányzati rendelet, amely védi a kóbor macskák és kutyák életét. E rendelet szerint ők a nemzeti örökséghez tartoznak.

Az Egyesült Államokban létrejött egy Római Macskabarátok nevű non-profit szervezet, melynek célja bemutatni, hogy hogyan is tartoznak a macskák az olasz kultúrához. 15 napos oktatási túrákat szerveznek 2004 októbere óta, amelyen bemutatják Olaszország legértékesebb történelmi helyeit, és ellátogatnak a macskák által lakott antik Rómába is.

Nekem az egészből az a legszimpatikusabb, hogy nem kezelik külön a kóbor macskákat mint megoldandó feladatot, hanem teljes természeteséggel élik mindennapjaikat, egyetértésben, mint ahogy nem kérdőjelezik meg azt sem, hogy miért nő a fű, és miért esik az eső, ha a természet úgy rendeli. Irigylésre méltó szemlélet.

Minden második hónapban várom, hogy megjelenjen kedvenc magazinom, a Macska. A legfrissebb (március-áprilisi) kiadást lapozgatva találtam egy cikket, amiben megemlítik a Macskapcsolat blogot. Eszerint Jáksó László is az olvasóim közé tartozik, bár nem tudja, hogy ki is az a Macskanő. Tulajdonképpen személyem nem is fontos, de a hír többi részét is örömmel olvastam.

Az írásból még kiderül, hogy a műsorvezető szereti az állatokat, gyerekkora Szegeden cicák és kutyák között telt. Mai életmódja miatt nem engedheti meg magának, hogy cicust tartson, mert nem tudna felelősségteljes gazdi lenni. Az utóbbi időben egy barátjának a cicusán tölti ki simogathatnékját, aki nagyon hasonlít gyerekkori kedvenc elkóborolt kiscicájára.

De amiért a leginkább felfigyeltem a hírre, az az volt, hogy a sztár álnéven menhelyi cicákat szokott támogatni. Ez egy igazán szimpatikus gesztus, és egy kicsit még meglepő is. Jáksó elmeséli, hogy nem önmaga miatt nem vállalja fel eme nemes cselekedetet, hanem mert nem akarja, hogy emiatt zaklassák az egyébként is nehéz helyzetben lévő menhelyeket, és főleg a cicákat. Jó lenne, ha a jócselekedetnek még sok követője lenne a híres emberek táborából.

Jáksó azt mondja, reményei szerint idővel változik az életritmusa, és vállalhat egy macsekot társállatnak. Én szívből kívánom neki, hogy sikerüljön, és addig is olvassa sokat a Macskapcsolatot :)

Nem is gondolnánk, hogy a cicáknál is mennyire fontos a fogazat az ápoltsága: legalább annyira, ha nem még inkább, mint az embereknél. Megbetegedésük több egészségügyi problémát is okozhat indirekt módon.

Kevesen tudják, hogy a macskák fogazata vadászatra és az elejtett vad széttépésére alkalmas, rágásra viszont nem annyira.

A cicusoknak csak 30 foguk van, a kölykök fogak nélkül jönnek világra. A hetedik hónapra nő ki valamennyi foguk.

A fogak - a szemfogak kivételével - igen kicsik, elhelyezkedésük miatt a táplálék gyakran közéjük ragad, és ez egy idő után fogkőképződést, fognyak-rendellenességet, gyulladt ínyt eredményezhet. Nagy fájdalom lesz ebből a bundisoknak.

Érdes nyelvük fő funkciója a táplálkozás mellett szőrük ápolása, ezzel fésülik ki a kihullott szőrszálakat. Azonban, ha fogbetegséggel küzd a cica, kevésbé táplálkozik, tisztálkodik. A fő tünet, amiről erre gyankodhatunk, az az, hogy az állatka erősen nyáladzik.

A kevés élelmet, amit sikerül fájdalmai mellett megennie, még kevésbé tudja megrágni, aminek következtében erős fogyásnak indulhat; és ápolatlan lesz, esetleg élősködőkkel telik meg a bundája, elszíneződik a szája. Ezért, ha tehetjük, másfél éves korától érdemes a macsekok fogazatát rendszeresen megnézetni - esetleg az éves oltások alkalmával -, mert akár végzetes is lehet egy komolyabb fogprobléma.

Itt a tavasz első lehelete, és rögtön elrontják a kellemes napsütést. Pécsett, tegnap délután két fiatal légfegyverrel lövöldözött a nyílt utcán. A környéken lévő szemtanúk és a közelben lévő bolt alkalmazottja szerint a házban lakó két fiatal külföldi - egy ír és egy izraeli származású - egyetemista valószínűleg a kutyaugatásra gerjedt be.

(a kép egyébként illusztráció, természetesen)

Egy arra járó kutya ugyanis - felháborító módon - megugatta az utca lakóinak közös gondozásában lévő Cirmit. Ezt a zajt próbálta elhallgattatni egyikük, amikor kirohant az utcára, és Cirmi szokásos vackához hajolva a cica fejére öt-hat lövést adott le közelről. A macsek leborult, de elszaladt. Később visszatért, láthatóan a fülénél volt némi sérülés.

Az őrjöngő fiú támadására sokan felfigyeltek, többek között egy bolt alkalmazottja is (ő egyébként látásból ismerte a dühöngőket), és megkérdezte, hogy mi a probléma: erre az ámokfutó az ő fejéhez is odaemelte a fegyvert. "Ennyi erővel engem is fejbe lőhetett volna!" - nyilatkozta a bolti eladó. Később az elkövetők - mikor kommandósok kíséretében a rendőrség őrizetbe vette őket - azt vallották, hogy nem volt megtöltve a fegyver.

De mi van, ha igen? És egyáltalán: két fiatal fiú, hazájától távol egy kutyaugatásra így kell, hogy reagáljon? Otthon is ez a bevált szokás? Később, aki kérdezni mer, azt ki is iktatja? Ha pedig nem volt megtöltve a fegyver, akkor miért terrorizálja az útjába kerülő állatokat, embereket? Felháborító!

Garázdaság gyanújával indul eljárás a két tettes ellen, akár két év börtönbüntetést is kaphatnak.

Cirmi nagyon megijedhetett, de szerencsére sokan a szívükön viselik sorsát. Mindennap etetik, így kóbor macsekként is boldog életet él. Cirmit, vagy a többi kóbor cicát etető emberek sokasága napi szinten veszi a fáradtságot, és egy vagy több micóra költi saját pénzét, és etetéssel tölti el szabadidejét. Aztán jön egy külföldi (vagy egy magyar) ember, és mert zavarja egy természetes zaj, véget vetne akár a cica, kutya, vagy ember életének is. Ez a mai történet is élesen rámutat arra az összefüggésre, hogy igenis: aki képes állatot ölni, annak az emberélet sem tabu.

A közelmúltban nagy felháborodást keltett Olaszországban egy főzős műsor. Beppe Bigazzi séf a RAI 1 nemzeti televíziós csatorna La Prova del Cuoco című műsorában a "fehér macskahús" ízletességét magasztalta. A műsor után határozatlan időre felfüggesztették a szakértő tévés tevékenységét.

A 77 éves Bigazzi úr tanácsai szerint a legjobb módja a finom pörkölt elkészítésének, hogy a macskát hagyni kell három napig folyó víz alatt ázni, és ezután kell elkészíteni, így igen porhanyós lesz a húsa. A műsorvezető hölgy az élő adás alatt felháborodását kifejezve - képletesen és valóságosan is elsüllyedt szégyenében - bebújt a megterített asztal alá.

A javaslat hallatán feldühödött az olasz állatvédelmi ügynökség, és felszólították a séfet, hogy kérjen bocsánatot. "Aki a televízióban szerepel, és a macska húsának elfogyasztására szólítja fel a nézőket, az egyúttal az állatokkal szembeni kegyetlenségre is ösztönzi őket, ami bűncselekmény, és börtönbüntetéssel jár."

Az idős szakember azt állította, hogy régi hagyománya van a macskahúsevésnek a Firenze közelében fekvő Valdarno városában: hagyd három napig a patakban vagy folyó vizében a macskát, és a végén nagyon finom fehér húst ehetsz - mondják sokszor ezen a környéken, és Bigazzi úr (állítása szerint) ezt le is ellenőrizte. 

Később azt mondta, hogy személyesen beszélt hagyományőrző emberekkel, akik alátámasztották, hogy az 1930-as és 1940-es évek Toszkánájában, a háborús élelmiszerhiány idején macskát ettek az emberek. Francesca Martini egészségügyi miniszter elítélte ezeket a megjegyzéseket: "Ez sértő az egyre növekvő számú állattartók számára, akik odafigyelő módon kezeljük az állatokat. A macskák leölése és megfőzése jogellenes és aljas." - mondta.

Az olaszok körülbelül nyolcmillió macskát tartanak kedvtelésből, és további ötvenezer kóbor cica él az országban, akiket sterilizálni kellene. Az országban illegális a macska étkezési célokra való felhasználása. (A világ egy másik táján, Kínában és Délkelet-Ázsia bizonyos részein egyébként népszerű a macskafogyasztás.)

Nos, eddig a hír, amiből nem azt a következtetést vonom le, hogy az olaszok macskahúst esznek. Nagyon szimpatikus volt a hivatalos szervek részéről, hogy ellenkezést nem tűrő módon elítélték a történteket, és akár egy idős bácsin is példát statuálnak. Mint már írtam korábban, több olasz városban - például Velencében is - nagyon kedvelik és védik a cicákat; ez az országos gyakorlat, és egy nemsokára következő posztom főszereplői római cicák lesznek.

2010. február 15-én reggel egy hófehér cica megcsonkított tetemét találták a kecskeméti Szentháromság temetőben. A vizsgálat szerint az állatot először megkínozták, majd levágták a fejét. Nem kizárt, hogy az állatkínzók sátánisták voltak, és épp egy szeánsz eszközeként használták fel áldozat bemutatására szegény cicust. A teóriát erősíti, hogy egy gyertyát is találtak a megcsonkított macskatetemen.

A hír elborzasztó, függetlenül attól, hogy sátánisták vagy szadisták tették. A macskaáldozat egyébként Halloween idején a leggyakoribb, főleg a fekete cicák esnek ilyenkor prédául. Az ok, amiért pont a cicusokra esik a választás az lehet (bár gyakori a kutyák elpusztítása is ilyen céllal), hogy különleges képességeiket, misztikus viselkedésüket sátáni eredetűnek feltételezik.

Bár a Bibliában nem olvashatunk a macskáról, a keresztény néphagyomány alapján az újszülött Jézust a jászolban egy macska tartotta melegen. Egy másik történet szerint macska pusztította el azt a mérgeskígyót, amit a Sátán küldött, hogy végezzen Jézussal.

Angolszász országokban közvetlenül az október végi Halloween előtt menhelyek nem adnak örökbe fekete színű cicákat, mert feltételezik, hogy a leendő gazda esetleg áldozat bemutatására fogja az állatot felhasználni. Olasz állatvédők szerint évente hatvanezer fekete macska tűnik el országukban; ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy elrabolják őket, és sátánista szertartásokon áldozzák fel.

Láthatóan időben és térben is gyakran fordul elő a cicák legyilkolása szertartások alatt, és csak remélni tudjuk, hogy az ilyen kegyetlen, beteges állatgyilkosokat elkapják és példásan megbüntetik.

Oroszországban a balett és az opera mellett a cirkusz tekinthető a legsikeresebb művészeti formának. Nagy Katalin uralmától kezdve fontos szerepet játszott az ország gazdag kulturális életében, a cárnő rendelte el ugyanis rengeteg cirkusz felépítését. A hetven évnyi kommunizmus alatt a szovjet államtól hatalmas támogatást kapott a cirkuszi élet. Ez volt az egyedüli szórakozás, ami megilletett mindenkit nemre, korra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.

Cirkuszi művészeteket oktató iskolák jöttek létre Moszkvában és több más nagyvárosban, az orosz cirkusz látogatottsága és színvonala pedig úgy emelkedésnek indult, ahogy sehol máshol a világon. Az 1950-es években nemzetközi közönségük is szélesedett a gyakori amerikai és európai túrák miatt.

1970-ben Jurij Kuklacsov kamionsofőr és fia - aki gyári munkás volt - részt vett egy bohóciskolai képzésen, és új ötletük támadt. Látták az utcán, hogy egy kóbor macska hogyan mórikálja magát a finom adomány reményében, akrobatikus ügyességgel bukfencezve a bámészkodóknak. Jurij rájött, hogy a cicák lesznek az ő ideális fellépő partnerei. Első társát Sztrelkának nevezte, akivel hamarosan a moszkvai állami cirkuszban is felléptek. 1990-ben önálló Macskacirkusz született, amely hatalmas népszerűségre tett szert az országban. Azóta nyolcvan államban fordultak meg világszerte.

Amikor Jurij visszavonult, átadta a stafétabotot Vlagyimir Aniszimovának és lányának, Mariának. Ők 35 macskával és egy kutyával dolgoznak, turnéznak. A macskáknak - mint minden előadóművésznek - rendszeresen topformában kell lenniük, folyamatosan gyakorolni a trükköket. Ezek közé tartozik a színes lengő trapéz, a vékony oszlopok közötti gyaloglás, fejjel lefelé mászás rúdon, kötélen... szóval olyanok ők, mint Lara Croft, csak négy lábbal - no meg sokkal édesebbek.

Hogy hogyan lehet egy öntörvényű állatot rávenni arra, hogy ilyen gyakorlatokat tökéletesen végrehajtson, ott és akkor, amikor kell? A titok abban rejlik, hogy a cicusok - tudjuk jól - olyanok, mint a művészek, primadonnák. Ha a kedvükben járunk, sok szeretetet, odafigyelést - és persze finom falatokat - kapnak, akkor hajlandóak nagy keggyel fellépni az előadásokon.

Mindenki eldöntheti, mennyire szimpatikus neki a macskacirkusz. Nekem általában vannak ellenérzéseim, amikor bizonyos állatokból "bohócot" csinálnak. De mivel ismerem a cicusokat, tudom, hogy ha nekik ez nem tetszene, nem is csinálnák.

Dr. David Dosa gerontológus öt éven keresztül figyelte Oszkárt, a fehér-teknőc mintás macskát egy New England-i idősek otthonában.

Eleinte a véletlennek tulajdonították, de mára már ötven esetben bebizonyosodott, hogy az egyszerű házi cica pár órával a halál beállta előtt jelez annál az idős embernél, aki hamarosan el fog hunyni. Ilyenkor odafekszik az ágya mellé, és, mondhatni, ott virraszt. 

Oszkár sokszor megcáfolta az orvosok előrejelzéseit is, például egyszer odavitték ahhoz az idős emberhez, akinél a doktor diagnosztizálta a hamarosan bekövetkező halált. A foltos cica leugrott erről az ágyról, átment egy másik szobába, és - valóban - az általa kijelölt ember halt meg rövidesen. Az orvos jelöltje még másnapig élt. Oszi napjait szobáról szobára való járkálással tölti. Ha valamelyik ajtón nem tud bemenni, és érzi a halál közeledtét, a zárt szobában lakónál kapargatja az ajtót. 

Dr. Dosa ma már annyira bízik Oszkár pontosságában, hogy ha a macska felugrik az ágyra, és órákig ott nyújtózkodik, akkor figyelmezteti az idős ember családtagjait, hogy el tudjanak köszönni szerettüktől. Az otthon környezetében még öt macsek él, de egyikük sem rendelkezik ilyen képességgel.

Az orvos nem tud tudományos magyarázattal szolgálni Oszkár viselkedésére. Azt gondolja, hogy - mint a kutyák, amelyek állítólag megérzik a rák "illatát" -, a macska felismeri a haldokló leadott sejtjeinek szagát.

Mindenesetre az elhunytak rokonai hálával tartoznak Oszkárnak, hogy előre jelezte a fájdalmas eseményt, így ők még ott lehettek az utolsó órákban, és el tudtak köszönni.

A macskák már régóta úgy gondolják hogy, okosabbak, mint a kutyák - és most lehet, hogy a gazdáikra is igaz lesz ez; ugyanis a University of Bristol kutatói szerint a macskatulajdonosok okosabbak, mint a kutyatulajdonosok. Azt hiszem, azért óvatosnak kell lenni azzal, ahogyan értelmezzük az efféle megállapításokat.

Még ha a macskatulajdonosok a képzettebbek is, nem biztos, hogy őket intelligensebb embereknek lehet tekinteni. Dr. Jane Murray, a tanulmányíró csapat vezetője azt állapította meg, hogy a magyarázat abban rejlik: a diplomával rendelkezők általában olyan hivatásúak, amely kevesebb időt hagy a háziállatra való odafigyelésre. Ezek a gazdák többnyire hajlamosak hosszabb munkaidőben dolgozni. A macskatulajdonosok másik csoportja a kutatás alapján az idősebbek és főleg a nők.

A cicák pedig sokkal több időt alszanak, mint a kutyák, nem kell őket sétáltatni, és az élelmüket is be tudják osztani akár 2-3 napra is. Ráadásul a kutyusoknak sokkal több igényük van a gazdival közös játékra, a bársonytalpúak viszont sokszor szeretnek magányba vonulni.

Az pedig egyáltalán nem a jövedelem függvénye, hogy kutyust vagy cicát választunk társállatnak. Vidéken sokkal inkább jellemző az ebtartás, mivel nekik nagyobb a helyigényük, több a kerttel rendelkező ház, míg a városi lakásokban egy kiscica jobban elfér.

Az angol csapat felmérésétől függetlenül alapvetően nem az agyunk kapacitására, hanem a szívünkben lévő szeretet átadására van szüksége minden háziállatnak. 

A Cat House on the Kings Kalifornia egyik legnagyobb macskaközpontja, ahol nem ketrecben tartják a jövevényeket, és soha nem ölik meg őket a telítettség miatt, hanem élethosszig tartó gondoskodást kapnak. A macskaszentély egy 12 hektáros területen fekszik, nonprofit társaság üzemelteti, ami csak az állami adományokra támaszkodik, hogy feladatát elláthassa.

Megalakulásuk óta, 18 év alatt összesen 18 ezer macskát és ötezer kutyát mentettek meg, ezen kívül 40 ezer állatot ivartalanítottak. Filozófiájuk, hogy szeretnék a nyilvánosságnak megmutatni, hogyan lehet hozzájárulni az állatjólét minőségi javításához.

Az alapító, Lynea Lattanzio egy nehéz válás után 1983-ban a macskák mentésében találta meg küldetését, a békét és nyugalmat. Rendelkezésére állt egy 6 hektáros terület, ahol egyetlen gyermekével élt nagy házukban. A kezdő lökést az adta meg, amikor idős korú cicájuk elpusztult, és helyette menhelyről vitt haza egy dobozban 15 elhagyott cicát. Az első év végéig megmentett 96 hajléktalan macskát.

Később kezdte magát képezni, hogy csökkentse költségeit, állategészségügyi ismereteket tanult, de még így is el kellett adni kocsiját, ékszereit, hogy fejleszteni tudjon. Kicsit sem bánta meg. Később nemes lelkű adományozók segítségével sikerült megvásárolnia a szomszédos hathektáros területet. Munkáját számtalan önkéntes segíti.

Jelenleg 700 macskát nevel és ápol egyedülálló körülmények között, ketrec nélkül, meghagyva a cicák szabadságát. Minden tappancs ivartalanítva van, ezzel biztosítva a békét, és hogy ne nőjön a létszám, példát mutatva az gazdáknak a felelősségteljes állattartásról. Így is lehet, pusztán pozitív, állatszerető szemlélet kell hozzá. Én irigylem a hölgyet, megvalósította mindazt, amit én kislány koromban álmodtam. 

A filmből kiderül, hogy ez a rengeteg boldog, szabad cicus hatványozottan több szeretetet ad mindezért a gondoskodásért.

Az egyiptomi Alexandria területén egy templom maradványait fedezték fel régészek, amelyet III. Ptolemaiosz király feleségének, Bereniké királynőnek építtetett. A 15 méter széles és 60 méter hosszú templomban a Ptolemaiosz-szobrok mellett gyönyörű régészeti leletekre bukkantak Bastet macskaistennőről is.

A gyűjteményből kiderül, hogy akkora tisztelet övezte a macskaistennőt, hogy templomot szenteltek neki. Bastet istennő eredeti formája egy oroszlánfejű istenség, amely védte a királyt a csatában. A macskafajták változó külseje arra utal, hogy mennyire szükséges a háborúban a taktika. Idővel persze változott a macskaisten megítélése, és ezzel együtt az oroszlánfejű rettenthetetlen is megszelídült, egy házi cica képében.

Csodálatos a felfedezés, és a templom még bőven tartogathat meglepetéseket, melyekkel újra és újra bebizonyítja a történelem, hogy milyen csodálatos állat a macska, és nem véletlen, hogy ősidők óta hatalmas tiszteletnek és bámulatnak örvend.

Javában zajlik az 1096-tól folyamatosan, minden évben megrendezett velencei karnevál. A világ számos pontjáról özönlenek ide a turisták, hogy ha csak egy rövid időre is, de belekóstoljanak a középkori velence párás misztikumába. Persze a középkor óta sok dolog változott Velencében is.

A St. Mark Köztársaság idején kötelező volt a karnevál idején álarcot hordani. Ma ezt már csak passzióból teszik. Ez idő alatt sokan kihasználták a helyzetet az álarc mögé bújva. Egy frappáns öltözékhez dukált a fegyver is amivel sokan vissza is éltek. Ilyenkor megemelkedett a büncselekmények száma. Ezért egy idő után jogi tilalom készült a karneváli időszakra, álarc mellé nem lehetett puskát, kardot, tőrt - még kiegészítőként sem viselni.

Ami még sokat változott a cicák tisztelete. Már említettem hogy Velence mennyit köszönhet a macskák vadász szenvedélyének, ezt jelzi hogy a pestis doktor álarc mellett a legkedveltebb mai napig a macska álarc. Ezzel próbálnak adózni a karnevál résztvevői ennek a csodálatos állatnak mert lehet hogy nélküle már régen kihalt volna a lagúnák városa.

Neve: Cirmike. Született: 2004-ben. A Noé Állatotthon weboldalát nézegetve találtunk rá. Nagyon bánatos szemei vannak, elvesztette jó pár társával együtt a gazdáját, aki a kóbor cicákat védelmezte, etette - ez sok szívtelen embernek szemet szúrt. Feljelentették, meghurcolták. A gazdi az ellene indult eljárás miatt rosszul lett, magas vérnyomással kórházba szállították, ahol meghalt... Cirmi már nem találkozhat többet vele. 

Milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Cirmit és a Noé állatotthonban lévő cicatársait örökbe lehet fogadni vagy virtuálisan, vagy ténylegesen. Mennyivel szimpatikusabb és hasznosabb egy ilyen típusú virtuálismacska-etetés!

Jelentem, a Macskapcsolat egy hónapra virtuálisan gazdája lett Cirminek, hozzájárulva az egyhavi tartásához, és némi gondoskodást nyújtva elárvult kis szívének.

A Noé Állatotthon - sajnálatos módon - már nem tud több cicát befogadni, mert nem tudják biztosítani nekik a tartási feltételeket. Pedig a Noé az egyik legismertebb állatmenhely, igazán szükség lenne arra, hogy a kutyusok mellett a kóbor cicák is szállásra lelhessenek itt.

Nyilván van olyan cicabarát, aki szeretne segíteni, de otthonába nem tud még egy tappancsot befogadni. Nekik ajánlom, hogy nézzék meg a www.noeallatotthon.hu weboldalt, ahol több macskosz várja, hogy legalább egy hónapig valakit a gazdájának érezhessen. Én már nagyon várom, hogy személyesen is találkozhassak a legújabb barátommal: Cirmikével.

A napokban olvastam egy internetes oldalon egy hölgy nyilatkozatát, amelyből kiderül, hogy a lakóhelye környékén napok óta fent ragadt egy kóbor cica a fa tetején. Mivel a fa igen magas volt, nem tudtak segíteni rajta. Megemlítette, hogy már a tűzoltóságot sem lehet kihívni ilyen esetekben, mert "hivatalból letiltották őket az állatok mentéséről."

A történet vége azért happy end, mert más állatbarátok segítségével sikerült lecsalogatni a macsekot, nyilván a gyomra is nagyon korgott már.

Viszont az az információ, hogy hivatali döntés alapján nem lehet állatok mentésére kiszállniuk a tűzoltóknak, meglepett. Ezért felhívtam és megkérdeztem Molnár Pétert, a tűzoltóság szóvivőjét.

Molnár úr természetesen cáfolta ezt az információt, azzal kiegészítve, hogy egy esetben nem lehet csak állatot menteni: ha az a tűzoltó életét veszélyezteti.

Tehát lehet kérni állatmentésre a tűzoltókat, de elsődleges feladatunk a saját házi állataink védelme; ha kóbor állat kerül veszélyes helyzetbe, akkor is meg kell próbálni saját erőből segíteni rajta és csak utolsósorban értesíteni a tűzoltókat, amikor már valóban csak ők tudják megoldani a helyzetet.

Az előző posztban a magyarországi szállodákat vettük sorba aszerint, hogy lehet-e macskát vinni a hotelbe, és ez mennyibe kerül. Ebben segített Dr. Kiss Róbert Richard, aki most a világ más tájaira kalauzol el e témában:

"- Világtendencia, hogy a szállodák több mint felében örömmel várják azokat a vendégeket, akik kedvencükkel érkeznek. Nyilván hotelenként változó, hogy milyen feltételekkel, esetleg súly- vagy méretmegkötéssel, esetleg szelektálva, hogy mely szobákba, apartmanokba, emeletekre engedélyezik az elszállásolást. De ezt külföldön teljes természetességgel teszik, már csak azért is, mert ezzel is bővül szolgáltatási körük, ennek hiánya esetleg kizáró tényező lehet a vendég szállodaválasztásában és ezt a mai versenyhelyzetben a legnívósabb szálloda sem engedheti meg magának. Sőt, luxusszállodák esetében, ha egy igen gazdag, esetleg törzsvendég érkezik, netán lefoglalja az elnöki lakosztályt...szóval az elit vendég azt csinál, amit akar.

Ha abba belegondolunk hogy némely énekes, színész kedvéért átfestik a fal színét, mert nem szereti ezt az árnyalatot, vagy az egész nappalit edzőteremmé varázsolják, mert ilyen sztárallűrjei vannak a kedves vendégnek, hát egy cica meg se kottyan. Ráadásul még sehol a világban nem hallottam arról, hogy komoly kárt vagy gondot okozott volna a cica egy szállodában.

Egyébként más állat sem. Kivéve talán egy öt évvel ezelőtti esetet, amikor Bangkokban az elefántok beszabadultak a vendégparkolóba egy szállodában, és összetapostak pár autót. Ezek az elefántok nem voltak bejelentkezve."- meséli nevetve Ricsi.

Megfordult ő már a világ 150 legjobb szállodájában - ezt bizonyítja öt év alatt kiadott öt kötete, a Világ legjobb szállodái-sorozat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a legtöbb hotelbe lehet cicát vinni.

"- Vannak országok, ahová viszont egyáltalán nem lehet még az országba se bevinni állatot, pld. Galapagos-szigetek, Maldív-szigetek. Tudok olyan esetről, amikor viszont nem vittek, hanem hoztak cicát. Egy barátom Törökországban nyaralt egy nagyon szép szállodában a kedvesével. Minden nap valamilyen programot szerveztek maguknak, amelyre egy szálloda körül sündörgő cicus is csatlakozott. A macska nagyon kitartó volt, a barátomat még a szálloda 10. emeletére is felkísérte. Mikor több nap múlva rájöttek, hogy a tappancs kiválasztotta őket gazdinak, a recepción megkérdezték, tudnak-e arról, hogy ki a gazdája - nemleges választ kaptak. (Hozzáteszem, hogy a mediterrán országokban teljesen természetes, hogy kóbor macskák hada veszi körül a szállodákat, éttermeket, és ez nemhogy nem zavarná őket,ellenkezőleg - beengedik, etetik őket.) Ekkor elintézték a szükséges okiratokat, és hazahozták a cicust. Azóta együtt élnek.

Amivel rengeteg országban találkoztam az a cica- és kutyahotelek. Magyarországon is léteznek állatpanziók, változóan igényes szolgáltatással. Viszont külföldön hasonló luxussal ellátott kisállatszállodák működnek, mint amilyenben a gazdi szokott pihenni.

Ebben természetesen az amerikaiak járnak élen. Többszintes épület, minden cicának (kutyusnak) külön lakosztály, játékokkal, háromféle menüvel, napi háromszori étkezéssel. Tíz állatra két gondozó jut, aki lesi a vendég kívánságait. Saját kifutóval rendelkezik minden szoba - ami egy teraszhoz hasonló, minden biztonsági felszereléssel ellátva -, nehogy az állatkát baj érje vagy megszökjön. A kifutó igény szerint összenyitható, ha ismerkedni szeretnének a vendégek, vagy elkülöníthető." 

Itthon és külföldön tehát az a tendencia, hogy lassan alapvető szolgáltatássá válik a szállodákban, hogy ha a vendég a cicájával érkezik, akkor el tudja helyezni kedvencét, ne kelljen távol lenni a pihenés ideje alatt sem tőle.

Mi, cicaszeretők (és nem szeretők) nemrég itt a blogon vitáztunk arról, hogy lehet-e, és ha igen, akkor mely szállodákba kisállatot vinni! De mi a gyakorlat a hazai és külföldi szállodákban? Milyen arányban teszik lehetővé és zárják ki a lehetőségét annak, hogy a cicánk a pihenés alatt is velünk legyen.

Hogy pontos választ kapjunk, megkérdeztem Dr. Kiss Róbert Richard idegenforgalmi és szállodai szakírót, a Világ legszebb szállodái című könyvsorozat szerzőjét, az Inforádió Világszám című turisztikai műsorának szerkesztő-műsorvezetőjét. Ricsi, aki, mint kiderült, macskabarát és gazda is egyben, még jobban át tudja érezni egy olyan ember problémáját, aki egy szép helyen szeretne pihenni, de nem szeretne lemondani szeretett cicájának a társaságáról sem. Ráadásul a bolygó összes kontinensének hoteljeiben megfordult már, és személyes tapasztalata van arról, hogy hogyan viszonyulnak a cicákhoz.

- Magyarországon 10 évvel ezelőtt néhány szálloda nyújtotta ezt a szolgáltatást, mára pedig a versenyhelyzet miatt egyre többen - reagált a kérdésre Ricsi. 

Az itthon található szállodák több mint 50%-a várja a cicatulajdonosokat kedvenceikkel együtt. Ez azért egyre általánosabb - függetlenül attól, hogy konkrétan ezt a lehetőséget nem hirdetik a hotelek -, mert egyre többen szeretnék a macskájukat maguk mellett tudni a pihenés, utazás ideje alatt is.

- Pontos adatokkal készültem az interjúra, ezért egyenként megkerestük a legismertebb magyar szállodákat - mondta a szakember, és ezt a táblázatot nyújtotta át:

Tehát az ár 0-11 ezer forint/éjszaka között van, az átlagár így kb. 5 ezer forint/éjszaka.

- Hogy engedik-e a háziállatot a szállodába vagy sem, nagyrészt a management szimpátiáján vagy antipátiáján múlik. Műszaki, technikai, higéniai akadálya sehol sincs, figyelembe véve azt, hogy egyre professzionálisabb takarítási szisztémákat és gépeket alkalmaznak. Ahová szabad vinni, ott általában szeretik is a cicákat - magyarázza Ricsi.

- Vannak alacsonyabb árfekvésű szállodák is itthon, értelemszerűen itt kellemesebbek az állatért fizetendő tarifák is. Én egy ilyet is kipróbáltam, és nagyon szimpatikus. Siófokon, a Hotel Magistern négycsillagos wellness szállodában egész évben nagyon nagy szeretettel várják a kisállattal érkezőket. (2500Ft/éjszaka a felár, állatonként).

Van egy cica, akit Ricsi egy barátja fogadott örökbe külföldi útján, a szállodájában... de erről, és a többi külföldi tapasztalatról a következő: Vágyak szállodája 2. részben fogok írni.